Na de ki az a Marabu, aki itt blogol?

Legyen már kicsit önvallomásos is a blog, ha már arra van beállítva ez a blogozós műfaj.
Idemásolom a Kreténben megjelent önéletrajzomat, hogy ne csak a rajzaimról szóljon a blogom, hanem magamról is eláruljak benne néhány kevésbé közismert adatot:

Marabu (1798 - 1892)

Marabu a reformkor lánglelkű karikaturistája volt. A XIX. századi Kretén magazinban jelentek meg pajkos élcei, (akkor még Kossuth Lajos szerkesztette a lapot), s mint azt a történelemkönyvek is említik, személyesen maga Széchenyi István hívta fel figyelmét a nemzeti képregénymegújhodás nemes czéljára, mi által megszületett a Magyar Dodó Komiksztripp sorozat. Az első néhány epizód megjelenése után Petőfi Sándor telefonált Marabunak, s hosszú beszélgetés során meggyőzte őt a népnemzeti irányzat nemzetnevelő szükségességéről, így került bele a sorozatba aztán a sok parasztdodó, akik felező nyolcas rigmusokban mondták a szöveget.
Az első világháborút követő spanyolnátha járványban elpusztul Marabu kedvenc tengerimalaca. Az elmagányosodásnak ezekben az éveiben Marabu a katolicizmusban, a pornográfiában és a Tenkes kapitánya című tévéfilmsorozatban keres lelki vigaszt. Az európai kultúrát árnyékba borító fasizálódás veszélye azonban újra visszahozza Marabut a közélet porondjára. Adolf Hitler nagygyűlésein az első sorokba furakodva feltűnően egy félbevágott citromot nyalogat, hogy kudarcba fullassza a szónoklatokat. A Gestapo azonban felfigyel rá, és letartóztatnak minden citromot. Marabu a Szovjetunióba helyezi át gerillaakcióit. 1936-ban elrabolja Sztálint, hogy megelőzze a koncepciós pereket. Sajnos a könnyen összetéveszthető bajusz miatt nem pont Sztálint rabolja el, hanem Trojskin Pávelovics Kuznyeckov leningrádi villamoskalauzt, így a Szovjetuniót csak annyiban sikerült meggyengítenie, hogy azóta mindenki bliccel a leningrádi 63-as villamosvonalon.
A szerelem érzeménye háromszor lobbant fel Marabu lelkében, de utána mindháromszor lelkiismeretesen leülte a bíróság által megítélt fegyházbüntetését.
Gazdag munkásságát nehéz lenne néhány sorban összefoglalni. Az iskolákban ma is kötelező olvasmány a Hé, Dodó!, a Mi van, Dodó?, és a Meséjjé má nekünk valamit az empiriokriticizmusról is, Dodó! című lételméleti trilógiája.
Halálának napja nemzeti gyásznap, testét márványpantheon őrzi, amelyet életének oly kedves helyszínén emeltek, a kies, zöld gyeppel borított alsótelepi focipálya tizenhatosán belül.

Marabu filozófiai vitába keveredik a tengerimalacával. A malac szerint a szubsztancia ideájában is több objektív realitás van, mint az akcidenciáéban. Marabu ezt ellenzi.

A tiltó felirattal dacolva ("Titkos tartalmú beszélgetéseket folytatni nem szabad!") Marabu magyar érzelmű elvbarátaival összeeskövést sző Ferencz József pofaszakállának piros-fehér-zöldre festésére.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Rest In Peace

Marabu írta...

Javítás: A "Meséjjé má" mai helyesírással írva "Meséljél már", de ez még egy régi kiadvány, ami a nyelvújítás előtt jelent meg, azért ilyen fura.

Tudom, hogy van, akit zavar a pongyola helyesírás, de erről itt most nem én tehetek, hanem Kazinczy, aki elfelejtett korábban megszületni, hogy hamarébb kipallérozza a nyelvet.

Maimoni írta...

Kedves Marabu, gratulálok a goldenblogos helyezésért!

Névtelen írta...

Sajnálatos, hogy az önéletrajz
Marabu hosszú és dolgos életének csak átmeneti szakaszát mutatta be,
és titkolja,
hogy hogyan növekedett bölcsessége a megelőző évszázadokban,
midőn a világ különféle kolostoraiban töltött el évtizedeket.

Kíváncsi volnék például arra,
hogy mi mindenről hallgattak
1313. őszén Dante Cacciaguidával a Fonte Avellana kerengőjén
vagy miről nem beszélgettek lent a kertben.

Esetleg, ha lehetne mesélni a két útról,
amin ők ketten ugyanabba az irányba haladtak,
ám míg egyikük a Commediát írta meg,
másikuk a cucullust rajzolta örökké élővé.

Ha lehetne ezekről a pillanatokról valamit…

*fr