Szuvenírek Dodókkal
Kretén búcsúest
Ugyanis az olvasók nem tehetnek semmiről.
A nem olvasók azok, akiket morcosan kell szóba hozni.
Az olvasók közül tegnap este néhányan, akik tudtak, eljöttek a nagy Budapestre, hogy megtört szívvel emlékezzenek a Kretén magazinra, és elbúcsúztassák, reményeik szerint csak rövid időre. Az asztalok mellett ott voltak az olvasók, rajzolók, írók, Broáfka Ottokár, és (morc!) nem voltak ott a nem olvasók. A dekoráció megrendítő volt: mind a száz Kretén címlap fel volt függesztve a falra. Memento muri.
Azt estnek vége, a Kreténnek vége. Jogos a pólón feltett kérdés: "Unatkozom, micsináljak?"
Fejetlen kép
Minden szavazat számít
Kaptam egy magánlevelet, aminek az indító kérdése közérdeklődésre tarthat számot, szóval közzéteszem.
...ki szerzé eme verset - meglátván korában a késő eljövendőt -,
ki az, aki
- midőn a huzatos kerengő hidegében köpönyegét fázósan maga köré tekerve,
az auditórium résnyire nyitva hagyott veretes ajtaja felé sietett,
és a buckásra kopott kövezeten hol kopogó, hol csosszanó -
lépteivel akaratán kívül megtörte a főapátsági líceum hajnali csendjét?
Szerző: (ezt találd ki)
czím: KORTESKEDÉS
"Van susogó, faluzás, van vokshajtósdi vadászat
Van henye kóbor elég, van sereg ingyenivó. (…)
Van lélekvásár puskákon, cifra gubákon,
Dolmányon, kalapon, húszason, itceboron. (…)
Működik ármány, és csábítás, s asszonyi furfang,
Zengnek macskazenék, s utcai gúnydalicák,
Ím a készület a megye és országnak ügyéhez!
Mindez csak mutató, a java hátra vagyon,
A nagy sorsnap elért: terelik csapatokba szorítva
Szájas pártvezetők a feluszúlt sereget (…)
Elfolyt a sok bor, s nem győztél rajta, bukott párt!
És te, ki győztél bár, nem vagy-e torkig adós?
Elvet okokkal kell, és nem bor-itatva tenyésztni,
A megvesztegetés mételye sírba viend.
Légy haladó, maradó, mindegy de vagy átka hazádnak,
Hogyha, mi illeti őt, hívtelen elzsebeled. (…)
Hogy legyen ily magyaron foganós áldásod, uristen,
Aki így elfajzott, s ily uton űzi jogát?"
Persze nehéz eltalálni, ki költötte, de van könnyebb kérdés is: mikor?
Fráter Marabu
"Ez a faragás Caen-ban, a St. Etienne apátsági templom falán azt a pillanatot örökíti meg, midőn Kr. u. 1070 körül frater Marabu többszöri nekirugaszkodással igyekszik minél élethűebben megörökíteni azon a bizonyos falikárpiton a nagy Hódító Vilmos arcvonásait (lám, az Úr angyalt küldött hozzá segítségül, aki előzékenyen tartja orra elé a kalamárist).
Okkal nyugtalan frater Marabu.
Hódító Vilmos ugyan elégedett azzal, hogy frater Marabu rajzain jót röhög a pórnép látva Hitszegő Haroldot vagy azt a pöffeszkedő buzogányos Odó püspököt (rajtuk Vilmos is röhögött), de annak már egyáltalán nem örül, hogy őt is kiröhögik.
Frater Marabu nehéz helyzetben van.
*fr"