Elkészülni, vigyázz, ART!

Ha már a lentebbi hozzászólás érintette a Kazimir Szeverinovics Malevics témakört, akkor legyen ma képzőművészet, de jó vastagon.

Tri kolor

Érdekes olvasói észrevétel a tegnap megjelent Népszabadság Fórum rovatbeli rajzomról:
"a háttér a német zászló színeiben tündököl" - ami vagy véletlen, vagy ha utalás, akkor a rajz üzenetét tekintve kissé durva.
Természetesen véletlen volt, ugyanis jelen időkben Németország nemigen van a látókörömben, viszont a mi belső nemzeti lélekállapotunk annál inkább. A színek agressziója erről szól.


Viszont eltűnődtem azon, hány olyan asszociáció kapcsolódhat egy-egy rajzhoz, ami nekem eszembe sem jut.
Például a spanyolok magukra gondolnak-e, ha rápeslantanak erre a rajzomra:

És Angolában érzik-e úgy, hogy ezzel a zászlószín rajzzal őket piszkálom?


Na jó, se a németek, se a spanyolok, se az angolaiak nem peslantanak a rajzaimra, és a legnagyobb kérdés persze az, hogy itthon érzi-e valaki a rajzok láttán, hogy mirólunk szól.

Em diferido

Magyarázza el nekem valaki, honnan olyan jól tájékozottak a portugál karikaturisták a pitiáner magyar belpolitikai állapotokról? És miért készítenek erről animációt? (klikk)

Ó, balsors, a te nyűgeid s nyilaid.

Új evolúció

Azok a francos delfinek


Megint egy nehezen összerakható rajz. Hol van itt a poén?

Muzeális vicc

Rajz a kilencvenes évek legelejéről. Rég volt. Akkor még válhatott volna belőlem pilóta, sarkkutató, agysebész, miniszterelnök, de leragadtam a karikatúránál. Na mindegy.

Francis Barlow

Egy T. Olvasó hozzászólása lejjebb megidézte Francis Barlow comics szerző és képregényrajzoló hajdani művét 1682-ből: "A True Narrative of the Horrid Hellish Popish Plot".
Művelődjünk, okosodjunk, bővítsük ismereteinket! Íme, a képregénytörténelem egy becses műve. Az persze csak egykétszáz évvel később derült ki, hogy ez képregény, és tény, hogy a Kretén magazinban nem ütné meg a szintet, de hát Picasso se rajzolt túl jó komixokat, pedig ő nem is élt túl régen.

Vácott kivirágzott a Széchenyi utca

Na ez az egy alkalom, amikor az utcaképet nem az autók jelentik. Tavasz köbméterszámra.

Mozaik anno

Ez volt az első rajzom, ami a Népszabadság Mozaik rovatában megjelent. Majdnem öt éve. Akkoriban volt téma a hírekben az elcserélt betegek esete, és a csuklóra akasztott betegazonosító megjelenése. No, erről szól a rajz, jó vastag megjelenítésben, gondoltam, ha belépő egy új rovatba, akkor az legyen belépve alaposan.

Hiány

Szép volt, jó volt, elég volt. Sajnos megszűnt a Népszabadság Mozaik rovatában a karikatúra. Lehet persze, hogy nem volt szép, nem volt jó, és így már elég lett. Na mindegy. Czki, Nemes Zoli, és heti egy hétfő erejéig én voltunk a rajzrovat. Eddig.
Jó lenne pótolni valahogy majd később, de egyelőre csak szomorkodjunk.


Ez volt az utolsó rovatbeli rajzom, a múlt héten. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó, mert szomorúbbra rajzoltam volna.

Nézegethető karikatúra fesztivál

Ha valaki bele akar lapozni az idei fesztiválanyagba, anélkül, hogy felkeresné a budai várat, itt most megteheti.
Ha valaki szigorú kritikát is kér hozzá, az most emitt olvasgathat ilyesmit is.
Ha valaki az én hozzászólásomra is kiváncsi, az most itt várhat egy kicsit, mert épp rajzolok, és odébbhalasztottam a morfondírozást.

Marabu vendégszereplés képregény országban


Tudták-e önök azt, t. olvasók, hogy aszongya: "Az 5. Magyar Képregényfesztiválra április 18-án, szombaton kerül sor az Erzsébet téri Gödör Klubban"? Lesz itt minden, vásárolások meg rajzolások, meg bemutatások, sőt, lesz idén is Alfabéta. Ennek kapcsán pedig vendégszerepelek több kellemesen csengő név közt elvegyülve a Magyar Képregényakadámia blogján, mint bemutatott személy. És még ráadásként a Csöpögő Könnycsöppök című szappanoperám két epizódja is olvasható ehelyt.
A telefonomat már odakészítettem kéznyújtásnyi távolságra a térdeplős rajzszékem mellé, hogy ha netán Broáfka Ottokár főszerkesztő a Csöpögő Könnycsöppök emelkedő népszerűségét megszimatolván meg akarna vesztegetni további epizódok készítése okán, ne kelljen túl sokat csöngetnie.

Benne vagyunk, tényleg 2009

A Magyar Kultúra Alapítvány idén is megrendezte karikatúra fesztiválját. Ez volt a tizenharmadik. Ma délelőtt volt a megnyitó a budai várban, ahonnan megint mobiltelcsis fényképriportot hoztam haza, mivel a fényképezőgépekhez fel kellett volna tölteni az aksikat. Halászgézu úrtól is kölcsönvettem néhány fotót (köszike), hogy a T. Olvasók azért lássanak is valamit a történtekből.

A helyszín pazar. Ráadásul a szép nagycsarnok nemrég lett felújítva, szóval van min megcsillanjanak a fények.


Téma: Benne vagyunk! - vagyishogy már öt éve az Unióban. A zsűri Kaján Tibi bácsi rajzát díjazta a fődíjjal.

Második helyezés: Marabu ( = én, narancsszín pólóban), harmadik: Szűcs Édua, aki sajna nem volt jelen, hogy Halászgézu lekattinthassa.

Indulhattak külföldi pályázók is, feltéve, ha uniósok. Így esett az eset, hogy idén a nem uniós magyarok, (vannak ilyenek, teccenek tudni), csak versenyen kívül kerülhettek fel a falra, mint például Léphaft kollega, dacára annak, hogy rendszeresen publikál az uniós Magyarország sajtójában.


A 88 éves Kaján Tibor a győztes rajzra bök filctollával. Van rá oka, és kedve is.

Bacsa kollega elvállalta a hálátlan szerepet, hogy amíg mindenki a győztes rajz előtt tolong, ő a kedvemért áhítattal tekint az én rajzaimra.


És egy történelmi csoportkép a jelenlévő karikaturistákról. Bár többen lennénk jelen évről évre.
Középen Joe sörhasa takarja Kaján bácsit. Az első sor jobb szélén a kedves és csinos Bába Szilvia, a Fesztivál szervezője, és a kedves és... hm... csintalan Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója.

A csoportképet, - ahogy farkASAtti helyesen megjegyezte a bejegyzésrovatban -, nem Halászgézu úr kattentotta, sem nem az én mobiloptikám, hanem szintén kölcsönben került ide, (bocs a pontatlan adatolásért, és a kései javításért, farkASAtti). Ímélben érkezett, és rögtön továbbítottam ide.

100 % pamut

Tudományos ismeretek


A jó karikatúra az, amiből tanulni is lehet.

Zoo

Mondtam már, hogy van ilyen sztrip sorozatom is?


Van benne olyan rész, amiben lajhár is szerepel. Meg van krokodilos is, meg tyúkos is.

Éljen április elseje

Szeretettel köszöntök mindenkit április elsején, a felhőtelen kacagtatás nemzetközi ünnepnapján. Részemről úgy ünnepeltem, hogy dolgoztam, úgyhogy ez a bejegyzés is lám, csak most este fél tízkor került ide.


A nyájas olvasóknak ma "Az ötlet se jön mindig csak úgy magától" című művészi önfotográfiával kedveskedek. Mert nem csak röhögésből áll az élet. Pláne április elsején.