Útinapló

Most jöttem az erdőből. Sajnos semmi vicceset nem tudtam fényképezni, viszonylag kevés röhögnivaló akad az erdőkben, még csak a vadméhek se csiptek meg senkit közülünk, hogy jól elszórakozhattunk volna. Muszáj volt a fákat nézni. Volt bükk is, fenyő is, meg minden, ami kell, sőt, ezek olyan korrekt vegyes erdők voltak, hogy hárs is akadt szép számmal. (Erőteljes zümmögéssel a lombkoronában.)
Viszont nem láttam erdei szelektív hulladékgyűjtőt, pedig benéztem a sziklák mögé is, hátha ott tartják. (Figyelem: ez itt fönt a számomra legkedvesebb rajzok közé tartozik, ha áttekintem a munkásságomat.)

Akadt rajzoló kolléga, aki ugyanazokon az utakon barangolt, amerre én is jártam, és jegyzeteket is készített:


Én inkább nem dolgoztam. Elüldögéltem néhány szép töbör mellett, és ez le is kötötte a napokat.


Esténként pedig a végcélnál fekvő falusi kocsmákban csapolt barnasört ittunk, ha mód volt rá, akkor lógó légypapírba ragadt bohém legyek társaságában.


2 megjegyzés:

Névtelen írta...

na de hát milyen dolog az,
čierne corgoň rajongónak
čierne corgoňt mutogatni messziről?
*fr

Marabu írta...

A sörös kép Lucskán készült. - A helyszín nevezetessége volt még az a vén kuruc, aki a zivatar elől a kocsmába húzódott sörözni, meztelen, inas felsőtesttel, olyan bajusszal, mint a Czkinek, egy hajdani pajkos leány (szlovák? magyar?) arcképének tetkójával a karján, és szájában sajátkezűleg faragott cigerettaszipka, amiből a cigi derékszögben, peckesen mered fölfelé.