A múlt héten újabb karikatúratörténeti előadással terheltem a középiskolás hallgatóságot. Szigetszentmiklóson, a Batthyany Kázmér gimnáziumban jártam, ahol a Tudományos Napok egyik vendégelőadójaként új szenvedélyemről, a karikatúratörténetről adtam elő vetítettképes előadást. Bár valószínűleg a közönség röhögni jött a vicces karikaturista bácsira, kaptak helyette történelemórát, úgy kell nekik, a mai világban meg kell tanulniuk, hogy nem szabad bízni senkiben.
Sőt, a meghirdetett cím sem fedte a valóságot, ugyanis a történetben el sem jutottunk a XXI. századig, úgyhogy a kortárs karikatúra történetét továbbra is homály fedi. Egyébként érdemes átböngészni a listát, hogy ki mindenkivel kell megküzdenie egy karikaturistának a hallgatóságért. Aznap ezek az előadások startoltak fél háromtól:
És végezetül a napi poén - de nem tőlem. Az iskolaújságból, az Isi-Ászból ollóztam ki, internetes szokás szerint a jogdíj teljes mellőzősével. (Bocs, kedves Zs'est a kölcsönzés miatt, egyetlen mentségem az, hogy jónak találtam.)
Ha klikk után is nehezen olvasható a szöveg, akkor itt van újra:1. kocka: Rossz kedvem van. Nem tudom, mi ronthatná el még jobban...
3. kocka: Csak költői kérdés volt!
Bővebb ismerkedés a szerzővel: klikk!
3 megjegyzés:
Tetszik!
(És ha tudom, hogy lesz órád, gimnasztyorkának, izé gimnazistának álcázom magam, és belógok, itt lakom a szomszéd faluban.)
:) Köszönjük! Az előadást és a reklámot. Zs'est főleg!
Kedves Marabu,
végtelenül megtisztelő számunkra, hogy kitüntető figyelemre méltatta lányunk, Eszter képregényét (aki hasonló lelkesedéssel forgatta itthon az előadás után megszerzett kis Marabu-kötetet); aligha képzelhető el ennél motiválóbb biztatás. Amúgy a citált rajz, három másik mellett, Eszter honlapján valóban jobban olvasható:
http://eszter.arnolfini.hu/
Még egyszer köszönettel, szép tavaszt, jó munkát, Zsubori Ervin
Megjegyzés küldése