Párkocka alkotótábor
Dógozni, emberek! - ez az alaputasítás, amivel működik a családfentartó férfiember, szóval a váci kiállításmegnyitó utáni fröccsözés befejeztével fogtam pakkjaimat, sátramat, és szálltam a vonatra, hogy a Nyugati pályaudvarnál csatlakozzak a Párkocka munkacsoport alkotóközösséghez (rajzolók: Göndöcs, László Plá, Marabu, gördítők: Ádám és Juan, - Dzsó igazoltan távol, nőügy), és egy teljes éjszakai autózás után alkotótábort formáljunk a Dolomitokban lakó Párkocka munkatársunkkal, Merényi Dániellel.
Háttérinformáció: én az itthoni íróasztalomtól igen ritkán távolodom el, emberi, szakmai kapcsolati hálóm igen lukas és hiányos, így egy ilyen úton mindig naiv csodálkozással szemlélek minden új személyiséget, akit kicsit közelebbről megszemlélhetek, és gyermeki tudatlansággal örülök minden új információnak, ami a világot festi le előttem: képregényszakmáról, olasz pasztákról, meg arról, hogy az olasz autóspihenőknél látni több szép nőt vagy a szlovénnél. (A szlovénnél.)
Jó látni a megszokott arcok, házak, képek után mást. Jó látni a vasárnap reggeli harangszóban a templom felé ballagó olasz kisvárosi asszonyokat (na jó, mondjuk ez tök olyan, mint otthon), meghökkentő nézni a tavi kempingünk melletti kis hegyipatak torkolatánál ívó lazacféleség halakat, jó ebédelni, vacsorázni a tévedhetetlenül biztos olasz tésztát, salátát, jó üldögélni kávé mellett ebéd után a hegyek alatt a füvön, az összetolt asztalok mellett, és ott firkálgatni hülye sztripek vázlatát, jó egy naplementés tóparti sörözés közben meghallgatni, hogy buggyan ki a lélekből kicsit több szó, jó nézni a mészkőhegyeket.
Na ez volt a kihelyezett alkotótábor.
(fotók: Juan, mozgókép: tőlem)
Háttérinformáció: én az itthoni íróasztalomtól igen ritkán távolodom el, emberi, szakmai kapcsolati hálóm igen lukas és hiányos, így egy ilyen úton mindig naiv csodálkozással szemlélek minden új személyiséget, akit kicsit közelebbről megszemlélhetek, és gyermeki tudatlansággal örülök minden új információnak, ami a világot festi le előttem: képregényszakmáról, olasz pasztákról, meg arról, hogy az olasz autóspihenőknél látni több szép nőt vagy a szlovénnél. (A szlovénnél.)
Jó látni a megszokott arcok, házak, képek után mást. Jó látni a vasárnap reggeli harangszóban a templom felé ballagó olasz kisvárosi asszonyokat (na jó, mondjuk ez tök olyan, mint otthon), meghökkentő nézni a tavi kempingünk melletti kis hegyipatak torkolatánál ívó lazacféleség halakat, jó ebédelni, vacsorázni a tévedhetetlenül biztos olasz tésztát, salátát, jó üldögélni kávé mellett ebéd után a hegyek alatt a füvön, az összetolt asztalok mellett, és ott firkálgatni hülye sztripek vázlatát, jó egy naplementés tóparti sörözés közben meghallgatni, hogy buggyan ki a lélekből kicsit több szó, jó nézni a mészkőhegyeket.
Na ez volt a kihelyezett alkotótábor.
(fotók: Juan, mozgókép: tőlem)
Lyra Könyvesház, Vác: Toronygaléria
Június 11-én nyílt egy kiállítás Vácott az év könyvesboltjában. Címe: A vicces, az üzenős meg a művészkedő. Karikatúrák, persze. Icipici ez a Toronygaléria, de annál kedvesebb. Ráadásul túl sok karikatúra egymás után fárasztja az agyacskát, és az a mennyiség, ami itt falon tárva lett, pont elég.
Halász Géza volt hősies, és elvállalta a megnyitót, sőt, mondandója is volt: gondosan szerkesztett szöveggel készült.
Néhány rajzoló kolléga zónázott le Vácra Pestről, (velük az ígéretet betartva fröccsöztem egy kellemest a főtéri Curia Borházának pincéjében, - jó is az, mert akkor épp se eső se hideg nem volt, hanem valós nyári meleg, amihez illett a homoki bor fröccs. - Homoki bor: ez is megérne néhány sor elmélkedést.)
Rokonok, váci ismerősök alkották a könyvesboltban hullámzó vendégsereget, és ezúttal is jólesett, hogy néhányan szabadidőt pazarolnak efféle luxus tevékenységre, mint az ottlevés.
Ritkán hallja az ember, amikor szépeket mondanak róla és szakmájáról, ezért idemásolom Halász Gézát, okuljunk belőle:
Tisztelt megjelentek!
A drámaírók panaszkodnak néha, hogy azért nehéz a dolguk, mert Shakespeare annak idején mindent megírt előlük. A magyar humoristák sokszor Karinthyra mutogatnak: nincs ötlet, amit meg ne írt volna, amit el ne csent volna a jövő humoristái elől. Leonardo da Vinci mondása szerint, ha két ötlet megegyezik, akkor az nem jó ötlet. Az igazi alkotókat az teszi igazi alkotókká, hogy egyedülálló ötleteik vannak. Nem panaszkodnak Shakespeare-re vagy Karinthyra – dolgoznak.
Az ötlet önmagában azonban kevés. Erre mutat rá Marabu összeállítása, aki ennek a kamara-kiállításnak hármas címet adott: vicc, üzenet, művészet.
Tény, hogy a humorban éppen az ötlet, a geg, vagyis a vicc az alapvető. Az a kicsi plusz, amitől a humor humor, az a kis csavarintás, kimozdítás, átértelmezés, vagy valami, amire nehéz, talán lehetetlen képletet találni.
Tudjuk, hogy a csattanó annál hatásosabb, minél nagyobb meglepetést okoz. Professzorom a Közgáz Informatika Tanszékén, ahol évtizedekig tanítottam – hívta föl r
á a figyelmemet, hogy a viccek előkészítő része, a felvezetés, arra való, hogy a történet végén a poén a lehető legvalószínűtlenebb megoldás legyen. Ezt – információelméleti alapon – képletbe is foglalhatjuk, számíthatjuk. Azt hittem, megtaláltam a humoristák számára a bölcsek kövét: Nagyon meglepő dolgokat kell kitalálni, és máris dőlhetünk a kacagástól. Rögtön kitaláltam egy olyan példát, ami a legkisebb valószínűséggel következhet be: ötös találat a lottón… – Hát ez nem jött be. Ebben nincs semmi csattanó. Valami ötlettel nyakon kellene önteni. Például egy király, egy pénzügyminiszter, vagy mondjuk, az OTP vezére nyerné az ötöst. Vagyis nem elég, ha maga az esemény valószínűtlen, kell még hozzá valami. Lehetne példa egy hasra esés – mitől lehet vicces? - Ha egy tipegő baba esik hasra, mosolygunk, ha egy idős ember, sajnáljuk, de ha a főnök! Az vicc a javából. És ha ráadásul pocsolyába esik, abba sem hagyjuk a röhögést.
Sokak számára a humor ennyi: Jó vicc, jót nevetünk, nyugodtan alszunk, szépeket álmodunk. Újságokban, vígjátékokban, internetes vicces portálokon nagyon gyakori. Nem jutnak túl az ügyetlenkedős, hasra esős, helyzetkomikumon, rosszabb esetben a röfögős, recsegős disznóságokon.
Karikatúra kiállítás megnyitókon gyakran hangzik el, hogy a karikaturista „görbe tükröt tart elénk”. Vagyis kritizál bennünket. Nem csak kritizál, üzen. Azt üzeni, hogy nevetségesek leszünk, ha így viselkedünk. A nevetségesség súlyos büntetés. A nevetségessé vált embereket megvetik, gúnyolják – talán nehezebb a nevetségességből újra hitelessé válni, mint egy börtönbüntetés után. A humorista nyitott szemmel jár a világban. Elsőként veszi észre, ha egy helyzet, egy megoldás, egy politikusi megnyilvánulás nevetséges. Ezt nagyítja fel (carricare=nagyítani), torzítja, hogy még jobban fölfigyeljünk rá.
Karinthy is ezt tartja igazi humornak: megtalálni a nevetségest. Ez azonban mondatának a második fele. Az első fele így hangzik: Álhumor: nevetségessé tenni a dolgokat. Szerintem bűnös felelőtlenség! Valakit súlyos nevetségességre kárhoztatni bírósági ítélet nélkül, egy poén kedvéért, gyűlöletből vagy politikai számításból. Bűn és hazugság. Amikor egy humorista üzen, az az üzenet csak kristálytiszta igazság lehet. Ha nem az, akkor hiteltelen. „Ridentem dicere verum” – nevetve mondani igazat – tartja a latin mondás is. Az a humornak szánt rajz, amely igaztalanul akar nevetségessé tenni valakit, az álhumor. Rossz ízű propaganda. Kevés jó közéleti karikaturista van Magyarországon, aki tiszta eszközökkel tud indulatos lenni. Ezért szeretem Marabu közéleti karikatúráit.
Az mondandó, amit a karikaturista üzen, nem csak közéleti, nem csak politikai. A jó karikaturista igyekszik minden más nevetségest feltárni, amit ember elkövethet. Ezek a kicsiny, sokszor említésre sem méltó cselekedeteink, szokásaink, tulajdonságaink – feledékenység, nagyravágyás, kicsinyesség, irigység, rosszindulat, felületesség, reklámfüggőség, celeb-imádat, hiszékenység, hűtlenség, iszákosság, hivatali visszaélés stb. mind-mind a karikaturista témái, minden rajzával elénk teszi azt a bizonyos görbe tükröt, ami néha nem is olyan görbe…
A falakon látható kiállítás címének harmadik szava: művészet.
A művészet az alkotónak egy olyan játéka, – nevezhetjük ezt a játékot alkotói folyamatnak is – amelynek során kialakítja az üzenethez legjobban illő formát. Sokak szerint ehhez a kézügyesség, a ceruza vagy ecsetkezelés a legfontosabb. És a szem meg a képzelet. Azt hiszem, ez sokkal összetettebb. Devecseri Gábor, akit itt idézni fogok, költő, a versről beszél, de bármely más művészeti ágra igaz lehet (még a karikatúrára is):
„… én azzal próbáltam bizonyítani a közönség előtt, – írja Devecseri Gábor (A hasfelmetszés előnyei, Magvető, 1974. – ha már könyvesboltban vagyunk, legyünk pontosak!) – hogy a formának milyen fontos szerepe van, és mennyire nem választhatja a költő a formát önkényesen, hogy átírtam a Talpra magyar-t a Szeptember végén mértékére valahogy így:
Hát talpra magyar mert hív az idő
És elmondtam, ha Petőfi a Múzeum-kertben, a lépcsőn ezt a költeményt szavalja el, (…) akkor az emberek egyszerre csak elérzékenyültek volna, talán elálmosodnak, vagy szeretni kezdik az ellenségeiket, és az nem tesz jót a forradalomnak.
Van karikaturista, (Kaján, Marabu) aki pár vonallal találja meg a legjobb formát, van, aki szakállas vonalakkal, rézmetsző alaposságával (Császár), van, aki telerajzolja a lapot, (Sajdik, Jelenszky) van, aki mérnöki precizitással szerkeszt (Tettamanti) , van aki fényképszerűen realisztikusnak képet rajzol, (Fenekovács) és van, aki nem rajzol, hanem internetről összeszedhető elemekből építi föl a képét (pl. én). Ez nem mindig könnyű. Néha pár perc, de legtöbbször sok vázlat, radírozás, újragondolás eredménye lesz egy igazán jó kép. Ha a karikaturista jól választja meg a tartalomhoz a formát, jó karikaturista lesz, szeretik az olvasók, a szerkesztők, és itt-ott díjjal is jutalmazzák.
A poén, az üzenet és a művészet – ez a három összetevő, melyeket a karikatúra valamilyen arányban tartalmaz. Van azonban még egy, egy negyedik, mely nélkül minden mű a levegőben lóg: ez a közönség. A közönség nagyon heterogén: van, aki éppen azt szereti, ami többrétegű, mély humor, és van akit az is megnevettet, ha lát egy nagymellű nőt, vagy egy krumplifejű alakot a képen. Vannak művészek, akiket csak az utókor értékel. Ma már a sajtó műfajában ezt nem érünk rá kivárni. A közönség nem teljesen független az alkotótól, s az alkotó sem a közönségétől. A művésznek ma már lehetősége van arra, hogy alakítsa közönségét, sőt: együtt alakuljon a közönségével. Ilyen lehetőség a tömegkommunikáció, az internet mellett a kiállítás, ahol közvetlenül is találkozhatunk a közönséggel, ahogyan ma is.
Marabu sokat rajzol. Sok helyen jelennek meg karikatúrái. Marabu ebből él, ebből tartja fönn a családját. Egyik lap könnyebb vicceket közöl, a másik aktuális, közéleti humort vár el, a harmadik intellektuális rajzokat, a képregény kedvelők Dodót keresik, a kiállítók pedig az örök értékeket. És Marabu rajzol könnyűt, rajzol művészit, rajzol üzenetet, és ezeket minden kombinációban. És mind minőség. Marabu a topon szerepel. Sikeres, mert okos ötletei, ütős viccei és jól komponált rajzai vannak. Naprakészek, őszinték és gondolkodtatók. Én szeretem őket. Ez nem alkalmi udvariasság: sokan vagyunk, akik csendes, bölcs humorával a legjobbak közé számítjuk.
Megtisztelő, hogy fölkért kiállítása megnyitására.
__________
És a kiállítás három mosolyos embléma rajza,
a vicces:
az üzenős:
meg a művészkedő:
Halász Géza volt hősies, és elvállalta a megnyitót, sőt, mondandója is volt: gondosan szerkesztett szöveggel készült.
Néhány rajzoló kolléga zónázott le Vácra Pestről, (velük az ígéretet betartva fröccsöztem egy kellemest a főtéri Curia Borházának pincéjében, - jó is az, mert akkor épp se eső se hideg nem volt, hanem valós nyári meleg, amihez illett a homoki bor fröccs. - Homoki bor: ez is megérne néhány sor elmélkedést.)
Rokonok, váci ismerősök alkották a könyvesboltban hullámzó vendégsereget, és ezúttal is jólesett, hogy néhányan szabadidőt pazarolnak efféle luxus tevékenységre, mint az ottlevés.
Ritkán hallja az ember, amikor szépeket mondanak róla és szakmájáról, ezért idemásolom Halász Gézát, okuljunk belőle:
Tisztelt megjelentek!
A drámaírók panaszkodnak néha, hogy azért nehéz a dolguk, mert Shakespeare annak idején mindent megírt előlük. A magyar humoristák sokszor Karinthyra mutogatnak: nincs ötlet, amit meg ne írt volna, amit el ne csent volna a jövő humoristái elől. Leonardo da Vinci mondása szerint, ha két ötlet megegyezik, akkor az nem jó ötlet. Az igazi alkotókat az teszi igazi alkotókká, hogy egyedülálló ötleteik vannak. Nem panaszkodnak Shakespeare-re vagy Karinthyra – dolgoznak.
Az ötlet önmagában azonban kevés. Erre mutat rá Marabu összeállítása, aki ennek a kamara-kiállításnak hármas címet adott: vicc, üzenet, művészet.
Tény, hogy a humorban éppen az ötlet, a geg, vagyis a vicc az alapvető. Az a kicsi plusz, amitől a humor humor, az a kis csavarintás, kimozdítás, átértelmezés, vagy valami, amire nehéz, talán lehetetlen képletet találni.
Tudjuk, hogy a csattanó annál hatásosabb, minél nagyobb meglepetést okoz. Professzorom a Közgáz Informatika Tanszékén, ahol évtizedekig tanítottam – hívta föl r
á a figyelmemet, hogy a viccek előkészítő része, a felvezetés, arra való, hogy a történet végén a poén a lehető legvalószínűtlenebb megoldás legyen. Ezt – információelméleti alapon – képletbe is foglalhatjuk, számíthatjuk. Azt hittem, megtaláltam a humoristák számára a bölcsek kövét: Nagyon meglepő dolgokat kell kitalálni, és máris dőlhetünk a kacagástól. Rögtön kitaláltam egy olyan példát, ami a legkisebb valószínűséggel következhet be: ötös találat a lottón… – Hát ez nem jött be. Ebben nincs semmi csattanó. Valami ötlettel nyakon kellene önteni. Például egy király, egy pénzügyminiszter, vagy mondjuk, az OTP vezére nyerné az ötöst. Vagyis nem elég, ha maga az esemény valószínűtlen, kell még hozzá valami. Lehetne példa egy hasra esés – mitől lehet vicces? - Ha egy tipegő baba esik hasra, mosolygunk, ha egy idős ember, sajnáljuk, de ha a főnök! Az vicc a javából. És ha ráadásul pocsolyába esik, abba sem hagyjuk a röhögést.
Sokak számára a humor ennyi: Jó vicc, jót nevetünk, nyugodtan alszunk, szépeket álmodunk. Újságokban, vígjátékokban, internetes vicces portálokon nagyon gyakori. Nem jutnak túl az ügyetlenkedős, hasra esős, helyzetkomikumon, rosszabb esetben a röfögős, recsegős disznóságokon.
Karikatúra kiállítás megnyitókon gyakran hangzik el, hogy a karikaturista „görbe tükröt tart elénk”. Vagyis kritizál bennünket. Nem csak kritizál, üzen. Azt üzeni, hogy nevetségesek leszünk, ha így viselkedünk. A nevetségesség súlyos büntetés. A nevetségessé vált embereket megvetik, gúnyolják – talán nehezebb a nevetségességből újra hitelessé válni, mint egy börtönbüntetés után. A humorista nyitott szemmel jár a világban. Elsőként veszi észre, ha egy helyzet, egy megoldás, egy politikusi megnyilvánulás nevetséges. Ezt nagyítja fel (carricare=nagyítani), torzítja, hogy még jobban fölfigyeljünk rá.
Karinthy is ezt tartja igazi humornak: megtalálni a nevetségest. Ez azonban mondatának a második fele. Az első fele így hangzik: Álhumor: nevetségessé tenni a dolgokat. Szerintem bűnös felelőtlenség! Valakit súlyos nevetségességre kárhoztatni bírósági ítélet nélkül, egy poén kedvéért, gyűlöletből vagy politikai számításból. Bűn és hazugság. Amikor egy humorista üzen, az az üzenet csak kristálytiszta igazság lehet. Ha nem az, akkor hiteltelen. „Ridentem dicere verum” – nevetve mondani igazat – tartja a latin mondás is. Az a humornak szánt rajz, amely igaztalanul akar nevetségessé tenni valakit, az álhumor. Rossz ízű propaganda. Kevés jó közéleti karikaturista van Magyarországon, aki tiszta eszközökkel tud indulatos lenni. Ezért szeretem Marabu közéleti karikatúráit.
Az mondandó, amit a karikaturista üzen, nem csak közéleti, nem csak politikai. A jó karikaturista igyekszik minden más nevetségest feltárni, amit ember elkövethet. Ezek a kicsiny, sokszor említésre sem méltó cselekedeteink, szokásaink, tulajdonságaink – feledékenység, nagyravágyás, kicsinyesség, irigység, rosszindulat, felületesség, reklámfüggőség, celeb-imádat, hiszékenység, hűtlenség, iszákosság, hivatali visszaélés stb. mind-mind a karikaturista témái, minden rajzával elénk teszi azt a bizonyos görbe tükröt, ami néha nem is olyan görbe…
A falakon látható kiállítás címének harmadik szava: művészet.
A művészet az alkotónak egy olyan játéka, – nevezhetjük ezt a játékot alkotói folyamatnak is – amelynek során kialakítja az üzenethez legjobban illő formát. Sokak szerint ehhez a kézügyesség, a ceruza vagy ecsetkezelés a legfontosabb. És a szem meg a képzelet. Azt hiszem, ez sokkal összetettebb. Devecseri Gábor, akit itt idézni fogok, költő, a versről beszél, de bármely más művészeti ágra igaz lehet (még a karikatúrára is):
„… én azzal próbáltam bizonyítani a közönség előtt, – írja Devecseri Gábor (A hasfelmetszés előnyei, Magvető, 1974. – ha már könyvesboltban vagyunk, legyünk pontosak!) – hogy a formának milyen fontos szerepe van, és mennyire nem választhatja a költő a formát önkényesen, hogy átírtam a Talpra magyar-t a Szeptember végén mértékére valahogy így:
Hát talpra magyar mert hív az idő
És elmondtam, ha Petőfi a Múzeum-kertben, a lépcsőn ezt a költeményt szavalja el, (…) akkor az emberek egyszerre csak elérzékenyültek volna, talán elálmosodnak, vagy szeretni kezdik az ellenségeiket, és az nem tesz jót a forradalomnak.
Van karikaturista, (Kaján, Marabu) aki pár vonallal találja meg a legjobb formát, van, aki szakállas vonalakkal, rézmetsző alaposságával (Császár), van, aki telerajzolja a lapot, (Sajdik, Jelenszky) van, aki mérnöki precizitással szerkeszt (Tettamanti) , van aki fényképszerűen realisztikusnak képet rajzol, (Fenekovács) és van, aki nem rajzol, hanem internetről összeszedhető elemekből építi föl a képét (pl. én). Ez nem mindig könnyű. Néha pár perc, de legtöbbször sok vázlat, radírozás, újragondolás eredménye lesz egy igazán jó kép. Ha a karikaturista jól választja meg a tartalomhoz a formát, jó karikaturista lesz, szeretik az olvasók, a szerkesztők, és itt-ott díjjal is jutalmazzák.
A poén, az üzenet és a művészet – ez a három összetevő, melyeket a karikatúra valamilyen arányban tartalmaz. Van azonban még egy, egy negyedik, mely nélkül minden mű a levegőben lóg: ez a közönség. A közönség nagyon heterogén: van, aki éppen azt szereti, ami többrétegű, mély humor, és van akit az is megnevettet, ha lát egy nagymellű nőt, vagy egy krumplifejű alakot a képen. Vannak művészek, akiket csak az utókor értékel. Ma már a sajtó műfajában ezt nem érünk rá kivárni. A közönség nem teljesen független az alkotótól, s az alkotó sem a közönségétől. A művésznek ma már lehetősége van arra, hogy alakítsa közönségét, sőt: együtt alakuljon a közönségével. Ilyen lehetőség a tömegkommunikáció, az internet mellett a kiállítás, ahol közvetlenül is találkozhatunk a közönséggel, ahogyan ma is.
Marabu sokat rajzol. Sok helyen jelennek meg karikatúrái. Marabu ebből él, ebből tartja fönn a családját. Egyik lap könnyebb vicceket közöl, a másik aktuális, közéleti humort vár el, a harmadik intellektuális rajzokat, a képregény kedvelők Dodót keresik, a kiállítók pedig az örök értékeket. És Marabu rajzol könnyűt, rajzol művészit, rajzol üzenetet, és ezeket minden kombinációban. És mind minőség. Marabu a topon szerepel. Sikeres, mert okos ötletei, ütős viccei és jól komponált rajzai vannak. Naprakészek, őszinték és gondolkodtatók. Én szeretem őket. Ez nem alkalmi udvariasság: sokan vagyunk, akik csendes, bölcs humorával a legjobbak közé számítjuk.
Megtisztelő, hogy fölkért kiállítása megnyitására.
__________
És a kiállítás három mosolyos embléma rajza,
a vicces:
az üzenős:
meg a művészkedő:
Sztrip = Párkocka.hu
Napi frissítésben új és új sztripek. Több szerző, mint biztosíték. Aki nem hiszi, járjon utána!
Vagy kell egy kis biztatás? Akkor nézz el ide.
Kultúrrovat
Idén először kerül megrendezésre a Budapesti Képregény- és Karikatúra kiállítássorozat. Ennek keretében május 5-től hat helyszínen tekinthetők meg képregényes tárlatok Budapest belvárosában.
A hat helyszín közül a kArton Galériában három alkotó képregényei és karikatúrái tekinthetőek meg:
Gróf Balázs (Est lapok),
Pásztor Tamás (Tomster),
Marabu (Hé, Dodó!)
Megnyitó: 2010. május 5. szerda, 19:00
(kArton Galéria, Budapest, Alkotmány u. 18. – kéretik csöngetni)
A kiállítást megnyitja Bayer Antal, képregénykritikus.
A kiállítás megtekinthető május 28-ig.
A hat helyszín közül a kArton Galériában három alkotó képregényei és karikatúrái tekinthetőek meg:
Gróf Balázs (Est lapok),
Pásztor Tamás (Tomster),
Marabu (Hé, Dodó!)
Megnyitó: 2010. május 5. szerda, 19:00(kArton Galéria, Budapest, Alkotmány u. 18. – kéretik csöngetni)
A kiállítást megnyitja Bayer Antal, képregénykritikus.
A kiállítás megtekinthető május 28-ig.
Gyuszáljuk a cerkát
Aki hallja, adja át: a ceruzák gyuszálása folytatódik a Szimplában.A lényeg a játék. Várjuk a játékosokat, akiknek még öröm a rajz, és nem holmialkalmazottgrafika.
Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ide bele a kasszába, ni
Kiskedvenc rajzom a kampány előtti időkből.
Természetesen a rajz nem igaz.
További sportrovat
Ez a rajzom az egyik kedvencem a sok közül. Hogy miért, nehéz megmondani.
Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az ember miért szereti például a mákot az egyik süteményben, és a másikban miért nem.
Egy kis Kiss
A toll fegyverével
Környezetvédelem ügyben harcosan odacsapok az asztalra, és felemelem szavam a városi levegő túlzott szennyezettsége ellen, ejnye, ez már tűrhetetlen, nahát! Természetesen mindezt a humor puha, buborékfóliás csomagolásában, hogy ne fájjon.
Íme, a karikaturista munkaköre.
Íme, a karikaturista munkaköre.
Fesztivál az egész világ
Kedd este volt a Várban a Magyar Kultúra Alapítvány házában a XIV. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál kiállításának megnyitója.
Tisztelettel kijelenthetem, hogy idén az egész mezőnyben a zsűri volt a legerősebb: Kaján, Sajdik és Kozma Péter pontozták a beérkezett anyagot, szóval kemény szakmai szemek ítélkeztek, mégpedig a következőképpen:
1. Gyöngy Kálmán 2. Kelemen István 3. Weisz Béla
Gyöngy Kálmánnal gratulációval rázhattam kezet, viszont, (élő riport, az események közepéből), a két másik helyezett nem tudott eljönni, mert mindkettőnél beteg lett a gyerek, és őrizték a kiságyat, - szóval nekik nem rázhattam meg semmijüket. Majd rázom legközelebb, ha másutt nem, Baján, a bogrács mellett. (Balladai homály: vajh mi lehet Baján a bogrács mellett, s miért? - Majd egyszer tán ez is kiderül.)
Tisztelettel kijelenthetem, hogy idén az egész mezőnyben a zsűri volt a legerősebb: Kaján, Sajdik és Kozma Péter pontozták a beérkezett anyagot, szóval kemény szakmai szemek ítélkeztek, mégpedig a következőképpen:
1. Gyöngy Kálmán 2. Kelemen István 3. Weisz Béla
Gyöngy Kálmánnal gratulációval rázhattam kezet, viszont, (élő riport, az események közepéből), a két másik helyezett nem tudott eljönni, mert mindkettőnél beteg lett a gyerek, és őrizték a kiságyat, - szóval nekik nem rázhattam meg semmijüket. Majd rázom legközelebb, ha másutt nem, Baján, a bogrács mellett. (Balladai homály: vajh mi lehet Baján a bogrács mellett, s miért? - Majd egyszer tán ez is kiderül.)
Ja igen, volt itt egy választás, ha jól tudom, szóval eredményhirdetés
Mindig emlegetem, hogy milyen nehezen boldogulok a portrérajzolással.
Nem csak az a gond, hogy hasonlítania kéne, hanem az is, hogy közben benne kéne maradnom a krumpliorrú rajzi világomban is, még akkor is, ha az arc ezt nem igazán akarja.
Sokat firkálok, míg ilyenkor lesz valami a tervből.
Fedél nélkül
Ma esett az eső. A borongós idő a szociális érzékenység húrját pendítette meg bennem, és előhalásztam ezt a rajzot.
Költészet napja
Mint tudjuk, ma van a költészet napja, ezokból tegnap Dunakeszin, a VOKE JAMK nevű művházban karikatúrakiállítás nyílt. (A régi gyártelepi dizájntól teljesen elolvadtam, volt itt ám régen népkultúra és népművelés, kár, hogy ma már csak a morzsákat sikerül mindebből továbbmenteni, de azért van, aki még viszi a fáklyát.)
Költészetes helyet inkább kissé zenei volt a kiállított rajzanyag témája, de sebaj, a kettősséget feloldotta Dinnyés József daltulajdonos, aki a megnyitó után ironikus-humoros verseket, szösszeneteket, epigrammákat pöngetett a gitáron.
Költészetes helyet inkább kissé zenei volt a kiállított rajzanyag témája, de sebaj, a kettősséget feloldotta Dinnyés József daltulajdonos, aki a megnyitó után ironikus-humoros verseket, szösszeneteket, epigrammákat pöngetett a gitáron.
Ludas Matyi képújságja
Az, hogy háromszor veri-e vagy nem-e, az még nem tisztázott, viszont az tuti, hogy elindult a Ludas Matyi blog. Írók, rajzolók, és egyéb depressziós munkatársak üde tréfáival. Hamarosan felbukkannak tőlem is rajzok, csak tessünk figyelni.
Broáfka Ottokáros nosztalgia 2004-ből
- Halló! Kretén szerkesztősége?
- Nem, téves.
- Akkor elnézé...
- Há-há-há!!!... Csak vicceltünk! Ez itt a Kretén szerkesztősége, és személyesen Broáfka Ottokár főszerkesztő beszél! Hihihi! Csak poén volt! Hehehehe!!!
- Ööö... izé.
- Ne lepődjön meg, mi itt a szerkesztőségben mindig tréfálózni szokunk. Hö-hö. Hö-hö. Mondja csak. Hö-hö.
- Kérem. Izé. Szóval, az Országos Médiaügyi Ellenőrzésügyi Főbizottságtól hívom önöket. Statisztikai kimutatásunk szerint az önök főszerkesztőjének, Broáfka Ottokárnak a neve 2004-ben több mint 360-szor hangzott el a magyar sajtóban, ezzel elérte azt az alaplimitiet, amelynél...
- Púúú!
- Ööö... Tessék?
- Há-há-há!... Csak vicc volt! Ne ijedjen meg, nem igazi puki volt, hanem csak egy csintalan tréfa!... Hihihi! Csak poén! Egy ilyen púzópárnával csináltuk. Figyelje csak: púúú! Hö-hö. Hö-hö. Tudja, mi szoktunk itt a szerkesztőségben így viccelni a telefonban. Hö-hö. Tessék csak folytatni.
- Eee... ööö... tehát... tehát az önök főszerkesztőjének, Broáfka Ottokárnak médiabeli említettsége idén elérte azt a határértéket, ami alapján automatikusan celeb kategóriába kerül, és emiatt kötelező kiadnia egy önálló cédét, valamint egy szakácskönyvet és egy önéletrajzi regényt. Kötelességem figyelmeztetni a szerkesztőséget, amennyiben a folyó 2005-ös évben nem tesznek eleget cédémegjelentetési kötelezettségüknek, kötbért kötelesek fizetni a Nemzeti Kútúrális Alap javára.
- Halló, Földlakók! Itt Zbrgx kapitány, a Dumdurung űrhajó parancsnoka beszél. 10 másodperc múlva megkezdjük a Föld oxigénkészleteinek elszivattyúzását. Halló, halló! Haladéktalanul kezdjék meg a Föld evakulálását, különben nem vállaljuk a következményeket. Tíz... kilenc... nyolc...
- Tessék?
- Há-há-há!!!... Csak vicc volt! Poén! Höhö. höhö. Nem Zbrgx kapitány beszélt, hanem mi voltunk azok, csak elváltoztatottuk a hangunkat. Höhö! Ne ijedjen meg, mi szoktunk így tréfálkozni sokat itten a szerkesztőségben. Höhö! Azt a Broáfkás cédét pedig, és ezt a legnagyobb határozottsággal állíthatom, haladéktalanul elkészítjük! Oörová, mösszijő!... Há-há-há! Ne ijedjen meg, mi nem is tudunk fransziául, csak vicceltünk! Avvisszonlátásra! Hö-hö. Hö-hö.
01. Felfújtuk a színes kotont, sej de jót mulattunk .......... 2:51
02. Édösanyám perecének szögletes a csücske ............. 3:48
03. Ne kacsints rám, barna kislány, elzsibbad az arcod ...3:27
04. Kivirágzott a tarhonya, viszek galambomnak .............2:50
05. Puki nélkül nincs dáridó, kérek egy kis csöndet ....... 3:24
06. Elővettem a tamburám, bezártak az ólba .................. 3:41
07. Pléjbekkről szól a víg nóta, dizsiznek a jányok .......... 2:58
08. Kinőttem a gumicsizmám, gyászba van a szívem .......3:17
09. Tárva-nyitva van a sliccem, jaj nehogy felfázzak ...... 3:52
10. Buli lesz a mi utcánkba, lábat kéne mosni .................3:07
Broáfka Ottokár: ének, citera (02, 08, 09), kolomp (02, 06), balalajka (09), tangóhermónika (01, 04, 10), befőttesgumi (08, 09), cintányér (01, 07, 10), hanversenyzongorafedél (05, 07, 08), nejlonzacskó (09), babzsák (03, 09)
Vokál: a Kretén Szerkesztőségének Jódlizenekara
Hangszerelte: Broáfka Ottokár
A dalszövegeket szóviccekkel gazdagította: Broáfka Ottokár
A saját viccein pléjbekről kacag: Broáfka Ottokár
Producer: Broáfka Ottokár
Ízléses borító és más tréfák: Marabu ikertestvére
_______________________________
Előkészületben:
Broáfka Ottokár:
111 rakottsajt recept fotókkal körítve
Szagos receptkönyv Magyarországon először! 111 mellékelt sajtszag! (A sajtkönyv mellékleteként kivágható és összeragasztható 3D-s sajtmakettel is kedveskedünk vásárlóinknak.)
A bölcsödétől a főszerkesztői székig
Broáfka Ottokár hősies életének regénye két kötetben
Broáfka Ottokáros fotókkal gazdagon illusztrált életrajzi könyv, exkluzív zsírpapírkötésben! Eddig még nyomtatásban sehol meg nem jelentetett családi fotók: Broáfka Ottokár alúlról és felűlről! Közeli fotók Broáfka Ottokár hónaljáról.
A könyvek már MOST megrendelhetők! Megéri sietni! Első huszonöt vásárlónk egy-egy Broáfka Ottokáros matricaalbumot kap ajándékba, és még számos további meglepetés, hirtelen árengedmény és bálás használtruha kerül szétosztásra!
Játsszunk demokráciásat
(Ezt a játékot kábé 2002-ben ötlötem ki.
Változott azóta valami? A 19-es mező felirata biztosan.)
A játék célja:
Egyre feljebb jutni a népszerűségi mászókán. Miért? Csak. Aki a legnépszerűbb, az a májer, az viszi a tétet, a bankot, a príma titkárnőket, a manit a bőröndben, és mindent, amit akar.
Vigyázz! Pénzre megy! Menet közben vissza ne csússz a népszerűségi listán, mert a zsebed bánja!
A játékosok száma:
Legjobb, ha egyedül játszol, mert akkor biztosan te nyersz. Ha muszáj a többieket is bevenned a játékba, akkor próbáld kiszivárogtatni vagy feljelenteni őket, hátha valakit közben elvisz a rendőr, és akkor máris nőttek a nyerési esélyeid.
A játék menete:
1. BÁBUVÁLASZTÁS
Válaszd azt, amelyik a legszimpatikusabb. Ha ennek ellenére mégis hasonlítana rád, inkább próbáld elcserélni másra.
2. DOBÓKOCKA VÁLASZTÁS
Legyél szemfüles! Sok minden múlik azon, melyik dobókocka jut neked. Csapj le a hatosra! Leghelyesebb persze, ha mindhárom kockát saját magadnak harácsolod be. (Azért légy résen ilyenkor is! Pajtásaid biztosan hoztak magukkal tartalék cinkelt kockát.)
3. START!
Sorban dobjatok a kockáitokkal, és lépjetek annyit, amennyit akartok, és ami még nem feltűnő a többieknek.
Cél, hogy egyre följebb emelkedjetek a népszerűségi sorban. Indulási hely: gyengébbeknek az egyes mezőről, az erősek maguk választják ki, honnan.
Játék közben keress magadnak szövetségest, ilyenkor ti dönthetitek el, hogy a többiek mikor maradnak ki egy dobással.
Egymást kiütni szabad! A többiek kockáját eldugni szabad! Csalni szabad!
Illetve nem szabad, de nehogy már emiatt változtass a szokásaidon.
4. LÉTRÁK
Aki létrához ér, fölfele vagy lefele csúszik, a létra irányától, és az alább megadott okoktól függően.
5. ÉS MOST KEZDŐDHET A JÁTÉK! VIGYÁZAT! TÉNYLEG PÉNZRE MEGY!
LÉTRÁK
2. mező
Választások előtt igéred, hogy te majd egészen másként csinálod. Népszerűséged nől.
22. mező
Választások után egészen másként csinálod, mint ahogy igérted. Népszerűséged csökken.
5. mező
Pénzt adsz egy koldusnak. Népszerűséged nől.
9. mező
A pénzről számlát kérsz a koldustól, költségként elszámolod, az adományozásról készült videófelvételt felhasználod a választási kampányodban. Népszerűséged csökken.
8. mező
A sajtó beszámol arról, hogy misére jársz. Népszerűséged nől.
28. mező
Fekete misére. Népszerűséged csökken.
10. mező
Az ellenzékből beintesz a kormánynak. Népszerűséged nől.
23. mező
A kormányból beintesz az ellenzéknek. Népszerűséged csökken.
16. mező
Jobb körökben kezdesz forgolódni. Népszerűséged nől.
19. mező
Szélsőjobb körökben. Népszerűséged csökken.
20. mező
Leleplezel több felháborító visszaélést és ronda korrupciós ügyet. Népszerűséged nől.
31. mező
Leleplezik több felháborító visszaélésedet és ronda korrupciós ügyedet. Népszerűséged csökken.
24. mező
Fellendíted és felvirágoztatod a gazdasági életet. Népszerűséged nől.
35. mező
Természetesen a saját pártod cégeinek gazdasági életét. Népszerűséged csökken.
26. mező
Nagyon szereted a családod. Népszerűséged nől.
34. mező
Nagyon szereted a családod, ezért sógorodat kinevezed főtanácsadónak az Állami Fő Rt-hez, anyósodat kiemelt fővezetőnek az Állami Főmagánkuratórium Kft-be, Döncike unokádat pedig (a libling!) a Vidámpark főigazgatótanácsi vezetőségi főbeltagjának (nagyon szereti). Népszerűséged csökken.
27. mező
Politikai ellenfeleidnek békejobbot nyújtasz. Népszerűséged nől.
38. mező
A békejobbot az álcsúcsára nyújtod, aztán beviszel egy békebalhorgost a fültövére, majd egy békejobbegyenest a gyomorszájára, és egy békeduplatalpas sorozatot a veséjére. Népszerűséged csökken.
32. mező
Nem írod alá a gazdasági megszorításokat, és a nép, az istenadta nép kizsigerelését tartalmazó programcsomagot. Népszerűséged nől.
40. mező
Mert nem tudsz írni. Népszerűséged csökken.
Kellemes játékot!
És ha nem sikerül feljutnod a népszerűségi csúcsra, ne keseredj el! Vegyél meg zsebből egy közvéleménykutató intézetet, és rendelj meg tőlük olyan közvéleménykutatást, amiben majd te leszel a legnépszerűbb fazon a politika gidres gödrös pályáján.
Változott azóta valami? A 19-es mező felirata biztosan.)
NÉPSZERŰSÉGI MÁSZÓKA
társasjáték politikusoknak
társasjáték politikusoknak
A játék célja:Egyre feljebb jutni a népszerűségi mászókán. Miért? Csak. Aki a legnépszerűbb, az a májer, az viszi a tétet, a bankot, a príma titkárnőket, a manit a bőröndben, és mindent, amit akar.
Vigyázz! Pénzre megy! Menet közben vissza ne csússz a népszerűségi listán, mert a zsebed bánja!
A játékosok száma:
Legjobb, ha egyedül játszol, mert akkor biztosan te nyersz. Ha muszáj a többieket is bevenned a játékba, akkor próbáld kiszivárogtatni vagy feljelenteni őket, hátha valakit közben elvisz a rendőr, és akkor máris nőttek a nyerési esélyeid.
A játék menete:
1. BÁBUVÁLASZTÁS
Válaszd azt, amelyik a legszimpatikusabb. Ha ennek ellenére mégis hasonlítana rád, inkább próbáld elcserélni másra.
2. DOBÓKOCKA VÁLASZTÁSLegyél szemfüles! Sok minden múlik azon, melyik dobókocka jut neked. Csapj le a hatosra! Leghelyesebb persze, ha mindhárom kockát saját magadnak harácsolod be. (Azért légy résen ilyenkor is! Pajtásaid biztosan hoztak magukkal tartalék cinkelt kockát.)
3. START!Sorban dobjatok a kockáitokkal, és lépjetek annyit, amennyit akartok, és ami még nem feltűnő a többieknek.
Cél, hogy egyre följebb emelkedjetek a népszerűségi sorban. Indulási hely: gyengébbeknek az egyes mezőről, az erősek maguk választják ki, honnan.
Játék közben keress magadnak szövetségest, ilyenkor ti dönthetitek el, hogy a többiek mikor maradnak ki egy dobással.
Egymást kiütni szabad! A többiek kockáját eldugni szabad! Csalni szabad!
Illetve nem szabad, de nehogy már emiatt változtass a szokásaidon.
4. LÉTRÁK
Aki létrához ér, fölfele vagy lefele csúszik, a létra irányától, és az alább megadott okoktól függően.
5. ÉS MOST KEZDŐDHET A JÁTÉK! VIGYÁZAT! TÉNYLEG PÉNZRE MEGY!
LÉTRÁK
2. mező
Választások előtt igéred, hogy te majd egészen másként csinálod. Népszerűséged nől.
22. mező
Választások után egészen másként csinálod, mint ahogy igérted. Népszerűséged csökken.
5. mező
Pénzt adsz egy koldusnak. Népszerűséged nől.
9. mező
A pénzről számlát kérsz a koldustól, költségként elszámolod, az adományozásról készült videófelvételt felhasználod a választási kampányodban. Népszerűséged csökken.
8. mező
A sajtó beszámol arról, hogy misére jársz. Népszerűséged nől.
28. mező
Fekete misére. Népszerűséged csökken.
10. mező
Az ellenzékből beintesz a kormánynak. Népszerűséged nől.
23. mező
A kormányból beintesz az ellenzéknek. Népszerűséged csökken.
16. mező
Jobb körökben kezdesz forgolódni. Népszerűséged nől.
19. mező
Szélsőjobb körökben. Népszerűséged csökken.
20. mező
Leleplezel több felháborító visszaélést és ronda korrupciós ügyet. Népszerűséged nől.
31. mező
Leleplezik több felháborító visszaélésedet és ronda korrupciós ügyedet. Népszerűséged csökken.
24. mező
Fellendíted és felvirágoztatod a gazdasági életet. Népszerűséged nől.
35. mező
Természetesen a saját pártod cégeinek gazdasági életét. Népszerűséged csökken.
26. mező
Nagyon szereted a családod. Népszerűséged nől.
34. mező
Nagyon szereted a családod, ezért sógorodat kinevezed főtanácsadónak az Állami Fő Rt-hez, anyósodat kiemelt fővezetőnek az Állami Főmagánkuratórium Kft-be, Döncike unokádat pedig (a libling!) a Vidámpark főigazgatótanácsi vezetőségi főbeltagjának (nagyon szereti). Népszerűséged csökken.
27. mező
Politikai ellenfeleidnek békejobbot nyújtasz. Népszerűséged nől.
38. mező
A békejobbot az álcsúcsára nyújtod, aztán beviszel egy békebalhorgost a fültövére, majd egy békejobbegyenest a gyomorszájára, és egy békeduplatalpas sorozatot a veséjére. Népszerűséged csökken.
32. mező
Nem írod alá a gazdasági megszorításokat, és a nép, az istenadta nép kizsigerelését tartalmazó programcsomagot. Népszerűséged nől.
40. mező
Mert nem tudsz írni. Népszerűséged csökken.
Kellemes játékot!
És ha nem sikerül feljutnod a népszerűségi csúcsra, ne keseredj el! Vegyél meg zsebből egy közvéleménykutató intézetet, és rendelj meg tőlük olyan közvéleménykutatást, amiben majd te leszel a legnépszerűbb fazon a politika gidres gödrös pályáján.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
