A
A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Köd, eső szitálása, hideg szél,
Fehér-tó, Zöld-tó, Fekete-tó, a Nagy Morgás,
bakancsok hangja a kövecskéken, sziklákon, a szél hangja,
társak előbbre és hátrébb, bizony, bizony…
„Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék…”
*fr
Megjegyzés küldése