Tátra után

Még jó korán, időben lefoglaltunk nyolc kiválóan ködös, esős, szélviharos, villámlásos (ez grátisz járt) napot a Tátrában, az utóbbi napokat ott töltöttem. A kiszolgálás remek volt, nem spóroltak az esővel. A bakancsom még kint szárad az udvaron a napon, viszont én itt bent már megrajzoltam az első munkarajzomat, és el is küldtem a lapnak. Most nekikezdek a többi karikatúrának. A fenyők, törpefenyők, kövek, patakok után most figyelmemet politológusok, közgazdászok, történészek írásaira fordítom. Aztán itthoni pihenőként jöhetnek a sztripek.

Egyébként a tátrai fenyők rosszabbul élnek, mint négy éve. És sokkal rosszabbul, mint húsz éve. A politikai klíma persze nem érdekli őket, viszont az éghajlati klímaingadozás alaposan beleszól az életükbe. Ez a tarpataki fenyő is kidőlt a sorból. És hányan még.


"Kézzel fogható tanulságot nyújt ez erdőkben maga a természet arra nézve, hogy uj állabaink telepítésénél minő fanemet válasszunk, ha ezek állandóságát biztosítani akarjuk, és mégis, eltérőleg a természet ezen útmutatásától, mi a mi korunk munkájának gyümölcse? — az, hogy mindamellett is ezen állabokból a jegenye-fenyő észrevehetőleg mindinkább kiszorul s helyi különbség nélkül mindenütt a lúcz-fenyő részesül a mesterséges utántenyésztés előnyében; ugy, hogy utódainknak bizonyára nem lesz okuk panaszkodni a miatt, hogy mi ezen fanem
iránt kevés figyelemmel lettünk volna. Hogy vájjon egyúttal fognak-e örvendeni is e fölött s ezen állabokat teljes vágható korukig fenntartani képesek s szerencsések lesznek-e ? olyan kérdés, melyre már most meglehetős biztonsággal tagadólag felelhetünk."

"A túlsürü zárlat mellett természetesen a gyökérzet megfelelő fejlődése és kiterjedése is akadályozva van. s miután a lúczfenyő különben is csekély felszíni gyökérzetü, az állab a szelek szakadatlan rombolásának tétetik ki, a törzsek gyökérzetükben meglódulnak, beteges állapotra jutnak s mint ilyenek képezik a fenyőszú ama költő-tanyáit, melyekben a kártékony rovar — kivált szelid, védett helyeken — évenként rendesen két izben rajzik s rendkívüli gyorsasággal és emberi erővel legyőzhetetlen mennyiségben elszaporodik."

(Pausinger József: Fenyőféle erdeink felújításáról - Erdészeti Lapok 1876.)
http://epa.oszk.hu/01100/01192/00582/pdf/