Az Index interjú lassan belemerült az archívumba, de egy kis kiegészítés jár még hozzá:
az ő ötletük volt, hogy ha már interjú lesz egy rajzolóval, akkor legyenek a válaszok képekben. Az ötlet jó, bele is mentem, pláne, hogy így nem kellett azokat a válaszokat olyan komolyan venni, és így legalább elmarháskodhattam kicsit.
Az egyik válasznál, a Hörpölin és Hupcihérnél viszont volt egy rövid szöveges magyarázatom is, de ez nem került oda a kép mellé, talán hogy ne lógjon ki szöveg a rajzok közül. Ez nem is baj, viszont akit érdekel, annak ide másolom, mi lett volna a megjegyzés a régi Hörpölin és Hupcihér kép mellé:
"A Hörpölin és Hupcihér című régesrégi képregényem 1987-ben jelent meg a Galaktikában. Akkoriban még nagyon slampos volt minden rajzom, és meglehetős amatőrös véletlenszerűséggel kunkorodtak a vonalaim. Azóta sokat fejlődtem. Ma már úgy rajzolok, hogy mindenki azt higgye, direkt akarom, hogy olyan slamposak legyenek a rajzaim, és amatőrös véletlenszerűséggel kunkorodjanak a vonalaim. Sok munka van ám ebben."
(Ez a szöveg a rajztudásról éppen illeszkedik - bár paródiaszerűen - ahhoz az elég kínos hozzá- ill. beszólásfolyamhoz, ami a Karikaturista Blog néhány bejegyzéséhez érkezik november eleje óta.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Mindez mennyire emlékeztet egy szeptember eleji bejegyzésemre :)
http://kartundoboz.blogspot.com/2009/09/rajzpad.html
Megfogadtam a tanácsot és bekukkantottam a karikaturista blogba, és bár ne tettem volna.
Huh.
Hát nem akármi olvasható ott.
Eddig úgy képzeltem, hogy a karikaturista a humor forrása, lehet erőre kapni, frissülni általa, ám kettő vagy még több karikaturista együtt... Hát az egy kívülálló számára biztos maga a jacuzzi.
D.L. karikaturista - pardon rajzoló - hangneme és szövege azonban főbe kólintott, az sima, minden szellemességet nélkülöző, hétköznapi udvariatlanság.
*
Gyorsan Fodor Ákost ide:
„aggódva mérem:
milyen távolság lehet
fej s írás között”
*fr
Hmmm, szóval Robi...
Olvastam. Hümm! Ilyet karikatúrista karikatúristának csak privátban mond. Vagy szűk haveri körben. Még így is nagyon, de nagyon rosszul tud esni, ha a fülünkbe jut. Pláne ha nem igaz, és ezt tudjuk. Na de nyilvánosan személyeskedni... D.L.- től azért szép, hogy nem posztolt fel egy videót a Mesterről, amint a Mester az orrát túrva egy Barbie- katalógust lapoz pirospettyes boxerben, pomponos papucsba bújtatott lábbal, egy szibériai vegetariánus étteremben.
Én szégyenlem magam D.L. helyében is.
Nemrég raktam fel egy bejegyzést a Karikatúra Szakosztály blogjára. Azt hiszem van mit tanulni a külföldi karikaturistáktól...
Szurgutban (Nyugat-Szibéria, Hanti-Manysi Autonóm Körzet)
van vegetáriánus étterem,
állítólag (forrás: Egyen, igyon, mulasson…).
Ott készülhetett az a bizonyos videó felvétel.
De ha azt a boxeralsót közelebbről megnézzük,
kiderül ám, hogy a pöttyök tkp. katicabogarak (és ez már szerintem is kicsit bizarr: pötty hátán pötty).
*fr
Megjegyzés küldése