Bokros, a Lajos

Nem tudom, mennyit vesztett vagy nyert az ország azzal, hogy Bokros Lajos végül mégsem tért vissza a magyar gazdpolba, de hogy mi, karikaturisták ezzel sokat vesztettünk, az vitathatatlan.
Pótolhatatlan arc. Még Torgyán se érheti utol.

6 megjegyzés:

mindígmásnéven írta...

hé, Dodó!

http://index.hu/tudomany/blog/2009/06/23/350_eves_rajz_egy_dodorol/

most senem az írta...

akarom mondani mind dig, csak elszmöttyöltem a második ékezetet :)

Névtelen írta...

ennek nincs koze a rajzhoz, viszont:

http://index.hu/tudomany/blog/2009/06/23/350_eves_rajz_egy_dodorol/

hmm írta...

azthiszem ez a post az egy másra figyelésről és az egymásrafigyelésről szól, eddig nem is értettem igazán :)

Névtelen írta...

Így igaz. Magam is szívesen járok ide csatlakozni, hogy elmondjam, mit gondolok arról, amiről marabu és vendégei gondoltak valamit.
Ez a Marabu-szeparé.
(Marabu valószínűleg megint kivonult és öreg barátjával a kolostori időkből, Francois Rablais-val kódorog a hegyekben, miközben ’éles gúnnyal ostorozzák az álszenteskedést, a szellemi korlátoltságot, és a hatalom visszaéléseit’.)
*fr

Névtelen írta...

most néztem meg a 350 éves rajzot
és eszembe jutott ron silver szövege a galaktikus támadásból:
ti nem érdemlitek meg a földet, de majd mi vigyázunk rá.
*fr