Bohóc a Hivatalban: érdekes ez?

Az előző jegyzet utolsó képe gif animáció lett volna, de valahogy nem akar mozogni. Helyette tessék inkább Joe blogjára átutazni, ahol igazi mozgókép is van a megnyitóról. (Kissé érthetetlen hanggal, de szerencsére látványra úgy tűnik, értelmesen beszélek, - pedig igazából tudom magamról, hogy öt főnél nagyobb hallgatóság előtt hogyan szoktam belegabalyodni a körmondataimba.) A fotósoknak egyébként az a pechjük, hogy ők sosem látszanak a saját képeiken, önfeláldozó módon másokat kattintgatnak. (Köszönöm a képeket Halász Gézának és Lizának.)

A kiállításról még annyit, hogy bár én úgy éreztem, izgalmas találkozás, ahogy az ombucmani hivatal és a karikatúra két külön kacskaringózó útja öszefut, és együtt halad egy ideig rajta a szigorú öltönyös úr és a slampos viccfabrikáló bohóc, de úgy tűnik, más sajtóembernek ez nem volt hírértékű extra téma. Ezügyben egyedül a Klubrádióból Andrassew Iván hívott meg beszélgetésre a műsorába, de ő persze már régebben is észrevette, hogy a karikatúrának is van lelke, üzenete, és néha-néha súlya.
Annak mindenesetre örültem volna, hogy ha a lapok, pláne az a lap, ahová évek óta dolgozok, valami kis mínuszos mondatban megemlítik a kiállítást, hátha van olyan olvasó, akit érdekel, és elmegy körülnézni. Sajnos a téma nem érte el az említendős szintet.
Az ilyesmi - helytelenül - mindig tűnődésre késztet. Tulajdonképpen miért is rajzolok évek óta? (Már azon túl, persze, hogy a pénzből tudjak venni magamnak kiflit.) Bár végülis mindegy, mert magamat jól elszórakoztatom vele, és a világ úgyis csak a kerítésen túl van, arra meg ritkán járok.