Rossz útra tévedt vonalak emléke. Vonalak, amik már nincsenek, amik fölött a radír itélkezett.
Ha időnként nem söpörném össze az íróasztalomról, annyi gyűlt volna össze az évek alatt, hogy elsüllyednék benne, mint a gyilkos futóhomokban.
Hú, mennyi izgalom és kaland a karikaturista élete.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Erről eszembe jut a régi grafitti.
"Hová tűnik a vonal, ha kiradírozzuk?"
nekem mindig azt mondta a tanítónéni, hogy rotringgal nem lehet rajzolni...
tisztára olyan
mint a kartunboj
nietwaar?
kartunboj képmása
megjelent a marabu asztalán
csoda történt
*fr
Kazinczy Kufsteinben a vérével írt a lepedőjére, szóval ő se rotringot használt. Egyébként akkor szoktam rá a rotringra, amikor világhírű építészként dolgoztam. Aztán olyan viccesre sikerült a canberrai operaházam, hogy eldöntöttem, mégis inkább karikaturista leszek.
Radírmorzsából én nem csak Kartunboj portréját tudom kirakni, hanem például Leonardo Utolsó Vacsoráját is.
Bár egyszer elrontottam, és véletlenül Mikelandzseló Utolsó itélete jött ki. De az is szép.
kár,
hogy nem csoda
*fr
"és hová tűnik a lábszag, ha lábat mosunk?"
ez nem
egy villon-vers refrénje?
ugyanakkor elszakadtunk a tárgytól,
ami ez esetben
kartunboj csodálatos inkarnációja
az íróasztalon.
hihetetlen élmény lehetett észlelni,
amint az isteni ujj
hanyagul
rendezi a radírmorzsákat
huh
beleborzongok
*fr
Megjegyzés küldése