Még Dodót? Még?

A nép azt mondja, Dodót akar. Hát ha kér a nép, én most adok neki.

Viszont a Dodókkal kapcsolatban valami fanyar keserűséget hordozok magamban már jó ideje. Hát akkor most jöjjön a vallomás.
Éveken át kérdezték, erőltették, ismételgették a dodórajongók, bárhol, ahol belebotlottam valamelyikükbe, vagy ők belebotlottak az én ímél címembe, hogy "Miért nincs már dodós könyv?" "Mikor készül el a dodóskönyv?" "Lesz-e dodóskönyv?" "Hol késik már az a dodóskönyv?"
Tudtam én persze, hogy tartozom azzal a hazának és az egyetemes emberi kultúrának, hogy a Kreténben éveken át szétszórva megjelent Dodókat albumba rendezve hagyom örökül, de hát azt is tudtam, mi munka az album összeállítása, és mekkora pénzbe van egy könyvkiadás. Végül Dodó ügyben már akkora volt rajtam a nyomás, hogy belevágtam.
Sok Dodó volt már akkoriban, úgy döntöttem, ilyen irdatlan mennyiséget legjobb lesz két kötetbe rendezni. Az első dodóskönyv megjelent, csinos lett, jó lett.
És itt kezdődött az én lelki bajom. Jó, persze, tudom, hogy a terjesztés szervezése katasztrofálisan rossz volt, de a legtöbb Dodó rajongó mégiscsak Kretén olvasó, és a Kretén magazinból és honlapból értesülhettek, hogy íme, megjelent a várva várt dodóskönyv. Szaladtak megvenni? Szaladtak megrendelni? Hát nem. Teltek a hónapok, és a dodóskönyv, a maga nem is nagy példányszámával, ott halmozódik eladatlanul. A második kötet evvel persze már megszületése előtt elhalt.
Szóval ha mostanában azt hallom valakitől, hogy "Még Dodót, még!", fanyarul csak arra gondolok, hogy tényleg? Tényleg kell? Mi rá a bizonyíték?
Mostanában már nem is rajzolok Dodókat.
Talán majd ha egyszer múlni fog a csalódásom, akkor újra nekiállok. Úgy mint régen: csak a saját magam kedvére.

11 megjegyzés:

Őszi Zoltán írta...

No, ezt most jól megaszontad. És valószínűleg igazad van. Tegyük még hozzá, hogy az ifjabb, de már fogyasztóddá vált korosztály talán nem is ismeri ALBUMODAT, a M a r a b u Albumot, ezt a 96 oldalas, tömény madárságot, amit szintén a Semic adott ki, és ami nekem a kedvencem.
Tedd már ki a borítóképet ide, had okuljanak az új oxigénpusztítók!

Szabó Jenő írta...

Nos, én egy vallomással tartozom. Igaz ugyan, hogy három Dodóskönyvet vettem, de ebből kettőt elajándékoztam, és otthon az egész család ugyanazt a példányt olvassa.

Sőt, ha tudtam volna, hogy ilyen kevés ismerősöm vett, bátrabban ajándékozok.

De most már tudom, hogy mi a dolgom.

Anatole írta...

Én is azok közé a dodóskönyv-kérdezők közé tartozom, de mentségemre legyen mondva, nekem megvan az album. Ezek szerint hiába várom a második kötetet

Marabu írta...

A dodóskönyv második kötete az elsőtől függ. Tehát, röviden összefoglalva: nem lesz második.
Én azért elkészítem az íróasztalfiókomnak. Hátha az utókor majd akar belőle egy díszkiadást.

Vérmókus írta...

Nagyon szomorúak vagyunk, amiért nem lesz második kötet, mert nagyon szeretjük a Dodókat. Nászajándékba is Dodóskönyvet kértünk, és kis túlszervezés folytán kettőt is kaptunk belőle. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy szükség is van mindkettőre, mert különben folyton egymás kezéből csavarnánk ki a sok Dodót. Nagy kár, hogy a világ ilyen érzéketlen a témában :(

Bubute írta...

Sajnos eddig kimaradt az életemből a Dodóskönyv. Most olvasva ezeket a sorokat arra az elhatározásra jutottam, hogy itt az idő beszerezni. Hol lehet megenni? Gondolom sima könyvesboltban nem találnék.

Bubute írta...

Hoppá! Micsoda hülyeségeket gépelek, méghogy megenni, úgy értettem megvenni.

Marabu írta...

(Nem kell azt szégyellni, nem kell letagadni. Ha megenni, hát megenni. Mindenkinek más okoz örömöt.)

Tehát a pontos ügymenet: itt a bloglapon jobboldalt a lefelé menő izék alján van egy Dodóskönyv című hotyíják, amire rákattintva a tulipán melletti "vásár" feliratva kattintva eljuthatunk oda, ahová rákattintva kapok egy ímélt, amiben csak meg kell írni, kinek és hol kell a könyv.
Na onnantól meg már egészen könnyen megy.

geeeri írta...

nekem van, és dedikált és imádom!
nem értem, hogy lehet az, hogy enm fogyott...
marabu albumom is van (igaz, azt egy kreténhez kaptam), de már rongyosra olvastam (a fele el is veszett)...

Yarner írta...

Nekem is van, bár ajándékba kaptam. Sajna kis hazánkban a feltétlen rajongás nem jár szorosan kézenfogva a vásárlási szándékkal.
A nyugati kapitalizmusnak ez a része még nem igazán ért át (ahogy az életszínvonal sem).

Pedig a dodóskönyv a kultúrtörténet számára felbecsülhetetlen értékű.

Ez vitán felül áll.

Rumcájsz írta...

Én is boldog Dodó könyv tulajdonos vagyok, és a barátaimnak is csak távolról szoktam megmutatni, és rájuk is förmedtem, hogy azonnal menjenek Dodó könyvet venni.
Remélem a Dodó könyv biznisz hamarosan mégis felfut!