Ohohohó, mire leltünk a minap! Egy réges-régi olvasókönyvre leltünk a hatvanas-hetvenes évekből. Még most is itt élnek bennem ezek a képek, a kis szövegek, olvasmányok. (Rajzok: Rogánné Szabó Ágnes és Rogán Miklós)
Feleségem évtizedekig fölemlegette azt az esetét, amikor a betűtudományokba mélyedve egyszercsak valami rettenetes buktatóba botlott az olvasókönyvben: ez pediglen a "lel" szó kiolvasása volt. Otthon házi feladatos olvasáskor küszködött ezzel a szóval, és mindig csak "le-hel" jött ki belőle. Már az anyukája is kétségbeesetten ismételgette: Margitka, hagyd a könyvet, nézz rám, és csak mondjad: lel! És Margitka kétségbeesetten ismételgette: lehel... le-hel...
Évtizedek múlva is még mindig magában hordozta az emléket. (Csillagjegy: rák, na ugye.)
Gyönyör volt most a könyvet újra kézbe venni és lapozgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése