Talált Dodó

A következő megjelenő Kretén számban, (ha megjelenik), remélem mindenki el tudja majd olvasni ezeket a Dodókat, amiket piciben most bemutatok. Érdekes a történetük, tényleg igaz, amit a Kreténbe írtam, a rajzok mellé, magyarázó szövegnek:

"Marabu (most nem vicces) jegyzete: Minden rajzoló életében eljön az az egy-két alkalom, amikor rendet kell raknia a rajzasztala környékén. A "MI VAN, DODÓ?" című második dodóskönyvem megjelenésével lezárultak az eddigi dodómunkálatok, és eljött az ideje, hogy rendet tegyek a dodóspolcon, a dodósdossziékban. Szépen kötegbe rendeztem a sorozatot, összekotorásztam a régi jegyzeteket, vázlatokat, amik még a kilencvenes évek elejétől gyűltek, halmozódtak. Összeszedtem minden kallódó fecnit, hogy kidobjam. Ekkor bukkantam rá néhány nagyon korai dodósvázlatra, amit - meglepődve tapasztaltam -, még azóta sem rajzoltam meg, és nem jelentettem meg. Elfelejtve hevertek a kupac alján. Úgy gondoltam, ennél kellemesebb meglepetés nem is érhetett volna a 100. Kretén szám megjelenésekor: ősdodók a régmúltból!... Kissé kiretusálgattam a rajzokat, dombocskát rajzoltam a lábak alá, mert az akkor még nem volt, a négy lábból kiradíroztam egyet, hogy a standard háromláb maradjon. Adtam nekik egy kis műantikolást, hogy a retro hangulat meglegyen, de érintetlenül hagytam a szerző hajdani nevét: Sz. L. R. Kellemes nosztalgiázást!"

Tényleg így történt, néhány napja volt. Elég vacak érzés volt, hogy ezek a dodósrészek már nem lehetnek benne soha a könyvben, de hát kárpótoljon a tudat, hogy szerencsére meglettek, és nyomtatásban megjelenhetnek még a Kreténben. - Na persze, ha Broáfka Ottokár nem keni ösze a kéziratot lekvárral, és nem dobja ki a szemétbe.