Június másodikán történt: az Országgyűlési Biztosok Hivatalában megnyílt MOST SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK címmel a karikatúrakiállításom. Nehezen mozdulok, ha kiállítás meghívóról van szó, jobb szeretem a rajzaimat papíron, újságlapokon látni, mint falra akasztva, - pláne, ha a kiállításrendezéssel nekem is kell melóznom. Szóval ha lehet, kerülöm ezt a műfajt. Viszont amikor az ombucmani hivatalból kerestek meg, nem tudtam ellenállni. Ennél szebb együttállásról nem is álmodhattam: a jogvédő főhivatalban a jogvédő karikatúrák...
Bernát György segítségével és előkészítésével el is jutottam a megnyitóig. Meglepetésemre a nehézkes időpont ellenére (munkanap, ebédidő) megtelt a terem néppel: ismerősökkel, rokonokkal, kollégákkal, néhány olvasóval, és házbéli bekukkantókkal. Én magam nem is tudtam igazán észlelni a dolgokat, ha ilyen nyilvános sodrásba kerülök, mindig bezsongok kicsit, és kicsit öntudatlan állapotban pörgök, mint egy légy a lámpa körül. De azért remélem, mindenkire sikerült ráköszönnöm.







Marabu toll - ment a bútól.
Én magam megszólalásomkor a kiállítás címében feltett kérdést igyekeztem tisztázni, nehogy a megjelentek kétségek közt maradjanak. A cím csak beugratós kérdés volt. Nehogymá sírjunk!
Persze, hogy nevessünk.

2 megjegyzés:
ott voltam, aztán tényleg:
vernisszázs! pogácsa! bambi! nyájas tolongás! udvarias bólintgatások! pohárral kézben hömpöly! személyes találkozás izgatottságát leplező mesterrel! falon alkotások kapaszkodnak-egyensúlyoznak szegeken! röhögés büszkeségen, balítéleten, másokon, magunkon! mentünk, voltunk!
a rajzok tetszettek (a március 04-i többkockás hiányzott)
*fr
el ne felejtsem, Szabó Máté laza kitérője Habermas felé szintén tetszett (nota bene: Habermas vezette be a Linksfaschismus, magyarul balfasizmus kifejezést, ami ál-naiv elhallással marha jó poén), miszerint, ha ő is itt bámészkodna, neki is tetszenének a rajzaid.
*fr
Megjegyzés küldése