Legyen mondjuk: kontraszelekció

Útinapló

Most jöttem az erdőből. Sajnos semmi vicceset nem tudtam fényképezni, viszonylag kevés röhögnivaló akad az erdőkben, még csak a vadméhek se csiptek meg senkit közülünk, hogy jól elszórakozhattunk volna. Muszáj volt a fákat nézni. Volt bükk is, fenyő is, meg minden, ami kell, sőt, ezek olyan korrekt vegyes erdők voltak, hogy hárs is akadt szép számmal. (Erőteljes zümmögéssel a lombkoronában.)
Viszont nem láttam erdei szelektív hulladékgyűjtőt, pedig benéztem a sziklák mögé is, hátha ott tartják. (Figyelem: ez itt fönt a számomra legkedvesebb rajzok közé tartozik, ha áttekintem a munkásságomat.)

Akadt rajzoló kolléga, aki ugyanazokon az utakon barangolt, amerre én is jártam, és jegyzeteket is készített:


Én inkább nem dolgoztam. Elüldögéltem néhány szép töbör mellett, és ez le is kötötte a napokat.


Esténként pedig a végcélnál fekvő falusi kocsmákban csapolt barnasört ittunk, ha mód volt rá, akkor lógó légypapírba ragadt bohém legyek társaságában.

Üdvözletemet küldöm

Mivel töltöttem ezt a hetemet?
A pelsőci fensíkon gyalogoltam, onnan integettem a blogolvasó érdeklődőknek, sok szeretettel.
Megnyugtatásul pedig közlöm, hogy a felvétel a szűk napsütéses órák egyikében készült, egyébként pedig ezeken a túrázgatós napokon rendszeresen eláztam én is, mint az itthonmaradó nyájas blogolvasók.

Bokros, a Lajos

Nem tudom, mennyit vesztett vagy nyert az ország azzal, hogy Bokros Lajos végül mégsem tért vissza a magyar gazdpolba, de hogy mi, karikaturisták ezzel sokat vesztettünk, az vitathatatlan.
Pótolhatatlan arc. Még Torgyán se érheti utol.

Best of Nagyon Szar Szóviccek

Ez is kreténes poen volt, és sajnos itt se volt olvasható a menták listája, pedig az nem árt a szórakoztató tevékenység kibontakoztatásához. Most bepótolhatjuk.

Irodalmi jegyzet

Kiről szól ez a kép? Na?
Kafkáról.
Ugye nem hittük volna.
Igaz se nem hasonlít, se nem érint, se semmi.
De a szerelmi élete tényleg valamelyest efféle volt, mint a Hávégé írásából megtudtam.

Nagyítás

A rajz most jelent meg a Kreténben, csak sajnos pöttöm méretben, és a szövegbetűk kicsit olvashatatlanok. Rákattintás után most lehet tisztázni, mit is vállalnak be Kissék.

Marabu kép, Halter kollegától

Halter András a magyar karikaturisták nagy képcsarnokának megfestésébe vágott bele, és így többek közt engem is portréprédának tekintett. Nem vártam volna tőle ilyen hirtelen gorombaságot, mert egyébként békés ember. A vonalakkal végülis nincs bajom, de a szürke egy kicsit durva. Az nem hasonlít. A dinnyeszín helyénvalóbb lett volna.

Illusztrálásos ügy

A rajz most jelent meg a HáVéGében. Az ember azt hinné, ez egy vicces rajz, pedig csak azt rajzoltam meg, amiről a cikk szól. Néha ilyen könnyű a meló.

A vicces fiúk, höhö

Joe is tudósít blogján a csészényis eseményekről, sőt, olyan képpel dúsította a mondandóját, amilyen képem nekem nincs. Ugorjunk át megnézni. Bizony, ilyen tréfás fickók ezek a karikaturisták. Én például ha tudom, hogy tükörbe fogok nézni, már előre röhögök, mert tudom, milyen jó a humorom.

Melyik szóra gondolok?

Közeledik a magyar humor napja: 24-én és 25-én lesz, Karinthy Frigyes mindkét születésnapján. A karikatúrát a szervezők nem hívták meg az önfeledt mulatozásba és ünnepélyes röhögtetés köreibe, a rendezvényekből így kimarad a képi humor. A honlapra viszont érdemes ellátogatni, és türelmesen addig kilépni és visszalépni, amíg a mellékelt fekete-fehér videón Kibédi Ervin és társa a bogdányi lehelyezésről beszélnek. (A "Ha én egyszer kinyitom a számat!..." jelenet.) Az elején olyan szó fogja megütni a fülit, amiről azt hittem, én fedeztem fel a filozófiatörténetből, aztán most meg kiderült, hogy ezt még gyerekkoromból hoztam magammal, csak nem tudtam róla. Ezt a szót a Kreténben minden szöveges anyagomba beillesztettem, mert olyan hangzása van, hogy önmagában is felér egy börleszk jelenettel. Még a Dodókat is telihintettem ezzel a szóval. Aztán tessék: visszaköszön nekem a hatvanas évekből.

Csészényi Kávézó

Tegnap este Gyöngy Kálmán karikaturista összejövetelt szervezett a Csészényi Kávézó nevű kellemes helyen. (Budán, szemben a templommal, ahol Csészényi István örök hűséget esküdött Kresenciának.) A Ludas Matyihoz (emlékszik még rá valaki, mi ez?) kapcsolódó jogdíjügyi és felhasználói jogügyi dolgokról esett szó, én közben az alkalmat kihasználva egy korrekt csokoládétortát étkeztem (lásd = kakaó). A többiek söröztek, az is keserű.
A kávézó falán felhalmozott korabeli táblák, feliratok, plakátok már önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy valaki úgy érezhesse a helyen, hogy igen, megérkeztem. A többi már csak hab a kávén.
Az ügyeinket áttárgyaltuk, de Czki még mindig nem érkezett meg, szóval megint lemaradt a szakmai közéletről. Meg a videóról is.

Bal-jobb!

Most, hogy a közélet végképp polarizálódott, eljött az ideje, hogy a nyelvünk is tükrözze ezt a hasadt állapotot.
Kezdetnek szerény javaslatként néhány nyelvújítási szómetszés, hogy ki-ki meglelhesse az értékrendje szerinti változatot.

balalajka - jobbalajka
ballágylázadás - jobbágylázadás
Balaton - Jobbaton
balkon - jobbton
balzsam - jobbzsam
balladai hangvétel - jobbadai hangvétel
ballonkabát - jobbonkabát
balerina- jobberina
kabalamackó - kajobbamackó
balf*ék - jobbf*ék
elbaltázott - eljobbtázott
balneológus - jobbneológus
futballkapus - futjobbkapus
ballétreszenderülő - jobblétreszenderülő
ballagó diák - jobbagó diák
baleseti sebészet- jobbeseti sebészet
baldachin - jobbdachin
ballisztikus rakéta - jobbisztikus rakéta
Baltikumi - Jobbtikumi
ebből balhé lesz - ebből jobbhé lesz
baloldali jobbkezes - jobboldali balkezes
balek választópolgár - jobbek választópolgár

Bohóc a Hivatalban: érdekes ez?

Az előző jegyzet utolsó képe gif animáció lett volna, de valahogy nem akar mozogni. Helyette tessék inkább Joe blogjára átutazni, ahol igazi mozgókép is van a megnyitóról. (Kissé érthetetlen hanggal, de szerencsére látványra úgy tűnik, értelmesen beszélek, - pedig igazából tudom magamról, hogy öt főnél nagyobb hallgatóság előtt hogyan szoktam belegabalyodni a körmondataimba.) A fotósoknak egyébként az a pechjük, hogy ők sosem látszanak a saját képeiken, önfeláldozó módon másokat kattintgatnak. (Köszönöm a képeket Halász Gézának és Lizának.)

A kiállításról még annyit, hogy bár én úgy éreztem, izgalmas találkozás, ahogy az ombucmani hivatal és a karikatúra két külön kacskaringózó útja öszefut, és együtt halad egy ideig rajta a szigorú öltönyös úr és a slampos viccfabrikáló bohóc, de úgy tűnik, más sajtóembernek ez nem volt hírértékű extra téma. Ezügyben egyedül a Klubrádióból Andrassew Iván hívott meg beszélgetésre a műsorába, de ő persze már régebben is észrevette, hogy a karikatúrának is van lelke, üzenete, és néha-néha súlya.
Annak mindenesetre örültem volna, hogy ha a lapok, pláne az a lap, ahová évek óta dolgozok, valami kis mínuszos mondatban megemlítik a kiállítást, hátha van olyan olvasó, akit érdekel, és elmegy körülnézni. Sajnos a téma nem érte el az említendős szintet.
Az ilyesmi - helytelenül - mindig tűnődésre késztet. Tulajdonképpen miért is rajzolok évek óta? (Már azon túl, persze, hogy a pénzből tudjak venni magamnak kiflit.) Bár végülis mindegy, mert magamat jól elszórakoztatom vele, és a világ úgyis csak a kerítésen túl van, arra meg ritkán járok.

Most sírjunk vagy nevessünk?

(Érdekes, hogy amikor semmi sem történik velem, akkor szorgalmasan pakolgatom a blogomra a bejegyzéseket, amikor pedig hirtelen események öntenek el nyakig, és lenne miről írnom, időm sincs jegyzetelni. Na nem baj, most egy kicsit visszapislantok a múltba.)

Június másodikán történt: az Országgyűlési Biztosok Hivatalában megnyílt MOST SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK címmel a karikatúrakiállításom. Nehezen mozdulok, ha kiállítás meghívóról van szó, jobb szeretem a rajzaimat papíron, újságlapokon látni, mint falra akasztva, - pláne, ha a kiállításrendezéssel nekem is kell melóznom. Szóval ha lehet, kerülöm ezt a műfajt. Viszont amikor az ombucmani hivatalból kerestek meg, nem tudtam ellenállni. Ennél szebb együttállásról nem is álmodhattam: a jogvédő főhivatalban a jogvédő karikatúrák...

Bernát György segítségével és előkészítésével el is jutottam a megnyitóig. Meglepetésemre a nehézkes időpont ellenére (munkanap, ebédidő) megtelt a terem néppel: ismerősökkel, rokonokkal, kollégákkal, néhány olvasóval, és házbéli bekukkantókkal. Én magam nem is tudtam igazán észlelni a dolgokat, ha ilyen nyilvános sodrásba kerülök, mindig bezsongok kicsit, és kicsit öntudatlan állapotban pörgök, mint egy légy a lámpa körül. De azért remélem, mindenkire sikerült ráköszönnöm.


Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa nyitotta meg a kiállítást. Beszéde után két madártollat is adott, jelképezvén az ösztönző biztatást a további lankadatlan rajzilagos jogvédésre, sőt, egy velősen tömör verssel is emelte a ceremónia pompáját, saját szerzeménnyel, ami lehet, hogy nem volt babitsi élmény, de zserálddarrelli élménynek mindenképpen zserálddarrelli élmény, és amellett mély igazságtartalmat hordoz. Hallga:
Marabu toll - ment a bútól.

Én magam megszólalásomkor a kiállítás címében feltett kérdést igyekeztem tisztázni, nehogy a megjelentek kétségek közt maradjanak. A cím csak beugratós kérdés volt. Nehogymá sírjunk!
Persze, hogy nevessünk.

Igazolt hiányzás

A múltheti kiállításmegnyitó után hátizsákostul távoztam a számítógépem mellől, és soknapos osztálykirándulásban vettem részt, mint hátulmenő lemaradásgátló kisérőelem.
Most pótolom a rajzügyi lemaradásaimat, aztán újra visszatérek pihenni a monitor elé.

Erdőntúl

Egy éles szemű, fadöntésügyekben nálam jártasabb kritikus a rajz megjelenése után - (Népszabadságos illusztráció Tamás Gáspár Miklós Erdély ügyében tollharcoló írásához) - rákérdezett, miért balta, és mért nem fűrész. Ami igaz, az igaz, tényleg fűrész kellett volna.

Azoknak, akik kedvelik a történelmet

Kép sajátos kompozícióval

Igazolatlan hiányzás

Hosszú volt a hétvége, messze jártam, és úgy tűnik, a blogmegjelenés megsínylette a hiányzást. Fényképezőgépet nem vittem magammal, így aztán nem tudom izgalmas fotókkal gyarapítani az életművemet. Most nem tudom bizonyítani, milyen izgalmas és irigylésre méltó életet is élek én.

A legjobban a Loch Nessi szörny bosszant, fotó nélkül senki sem hiszi el nekem, hogy nem is olyan ijesztő.