Egyszer Őszi Zoli küldött néhány meseillusztrációt, hogy hencegjen vele, ő miket tud. Nem bírtam magammal, úgy éreztem, ki kell egészíteni őket poennal, hogy már értelme is legyen, így született 3-4 darab Brehm mesék című közös alkotás. Persze nem jelentek meg sehol, Őszi Zoli nagy megkönnyebbülésére. Ő nem olyan közösködő fajta. Egyszer voltam náluk, de akkor se hagyta, hogy beleigyak a sörébe.
3 megjegyzés:
a fukar mindenit! az én haverjaim sem engedik, hogy beleigyak a sörükbe... ez persze nem gátol meg a dolog végrehajtásában... :D
Örülök, hogy blogot indított, kedves Marabu Úr! :) Fogalmam sincs, hogyan zajlik egy karikaturista élete, biztos nagyon izgalmas lehet pl a szekrény aljában atléták után kutatni, és hasonlók...
azt nem értettem soha, hogyan képesek a hasonló foglalkozású emberek hétről hétre újabb poénokat kitalálni éveken keresztül... mert egy ideig csakcsak, de aztán... Szóval le a kalappal minden kollégája, és persze Ön előtt is! Csak így tovább!
Igyekszem megvilágosítani a dolgokat, de az igazság az, hogy én sem sokat tudok a karikaturisták életéről. Pedig már többször is néztem tükörbe, de a lényegről valahogy mindig lemaradtam.
Marabu
Mindig érdekelt, hogy az ilyen közös alkotás úgy keletkezik, hogy a nyuszit az egyik rajzoló készíti, a sünit pedig a másik?
Megjegyzés küldése