Körmöcbánya 1

Nézzünk vissza kicsit az időben: - mi is történt nemrég, a blog előtti korszakban? Hát például felkértek, hogy szervezzem meg hat magyar karikaturista kiállítását a körmöcbányai GAGY fesztiválra. Ez egy évente ismétlődő vidám utcafesztivál, (gagy = geg vagy gá-gá), és ezen alkalomból a Pénz és Éremmúzeum kamaratermében magyar és szlovák karikaturisták rajzait tették ki röhögtetés céljából. A megnyitó beszédem lehet, hogy nem volt túl vicces, viszont olyan súlyos üzenete van, hogy beszakad alatta az asztal.
Íme.

Körmöcbánya, 2008. augusztus 29.
GAGY fesztivál karikatúra kiállítás megnyitó beszéd

"Kedves vendégek, hölgyeim és uraim!
Szeretném már most, rögtön az elején figyelmeztetni önöket, hogy ne várjanak tőlem különösebben izgalmas, érdekfeszítő megnyitó beszédet. Pályám egyik tapasztalata szerint kétféle karikaturista van: az egyik a hallgatag tipus, aki a rajzasztal mellett tud kibontakozni, a másik, aki a rajzban nem eléggé elmélyült, viszont nagyon jól tud beszélni. Tehát ha önök ásítozni kezdenek a megnyitó beszédem alatt, akkor megnyugodhatnak, mert valószínűleg a kiváló, rajzos típushoz tartozom. Viszont ha a beszédem izgalmas és lebilincselő, akkor tessék reklamálni a fesztivál szervezőinél, mivel valószínűleg egy kevésbé ügyes, vacak karikaturistát kértek fel a megnyitóra.
Mindenesetre igyekszem unalmasan beszélni, hogy valamelyest megőrizzem a szakmai hírnevemet.

Amikor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Pozsonyból engem kért fel, hogy állítsam össze ezt a karikatúra kiállítást, úgy éreztem, a rajzok kiválogatásánál majd különösen kell ügyelnem arra, hogy olyanokat válogassak ki, amik nem csak Magyarországon érthetők, hanem itt, Szlovákiában is. Aztán ahogy nézegettem az összegyűlt rajzokat, rájöttem, hogy ez nem probléma. Mérlegeltem egymás után a rajzokat: ez érthető lesz? Hát persze. És ez? Persze, ez is. Korrupció... Dopping botrány... Szegénység... Ezek csöppet sem egyedi témák. Ugyanolyan bosszantó jelenségek Szlovákiában is, mint nálunk.
Amilyen könnyen megértem én a szlovákiai karikaturisták rajzait, a rajzokban levő humort, az üzenetet, - ugyanolyan könnyen értik itt is a mi rajzainkat. Ugyanazokon a hétköznapi butaságokon nevetünk itt is, ott is. Ugyanazok a gondjaink, bajaink. Persze másként hívják a politikusainkat, - azokat is, akik a hatalom bársonyszékében ülnek, azokat is, akik a szélsőséges jelszavaikat kiáltozzák, - de nekünk karikaturistáknak és olvasóknak egyformán nevetségesek. Szóval könnyű volt a válogatás. Nem kellett félretenni egy rajzot sem. Kiderült, hogy közösek a gondjaink, bajaink, amin nevetni szeretnénk.

Sőt, a karikaturistáink helyzete is nagyon egyforma, ahogy hallom... Itt sincs, és Magyarországon sincsen sajnos hagyományos, megbízható karikatúra újság. A most kiállító rajzolók sem újságoknak dolgoznak, hanem leginkább csak az íróasztalnak, vagy kiállításokra, a saját örömükből. És mi az arány Szlovákiában? Hat jó karikaturista közül hány tud rendszeresen rajzokat publikálni újságokban? Félek, hogy itt se jobb a helyzet. De remélem, egyszer majd rájövünk: ha külön-külön nem megy, hát össze kellene fogni. Olyan minőségi karikatúra lapot kellene alapítani, amit közösen rajzolunk, akár még több ország rajzolói is, és azt a lapot több országban terjeszthetnénk. Talán így több országban együtt akadna annyi olvasó, akiknek megérné rajzolni.

Hiszen a gondok-bajok, amin nevetünk, úgyis közösek. Az emberi kicsinyesség, a harag, a pénzéhség, a szegénység, a korrupció, a hatalomvágy, a gőg, a butaság mindannyiunk országát egyaránt sújtja.
Legyen akkor a nevetésünk is közös."