Zöld tavitól Nagymorgás felé
A
A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)
A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)
Lakinger Béla Zsebcirkáló
Ma jelent meg a rajz. Kíváncsi vagyok, hány (ifjú) olvasó tudja, ki lehet az a Lakinger Béla, milyen hőstettet vitt véghez Abádszalókon, mit keres a róla elnevezett zsebcirkáló a Rákos-patakon, és hogy tulajdonképpen miért -zseb, és miért említi a hírbeolvasó, hogy a médiaháború még nem tört ki, és hogy miből áll a Ferencvárosi Koktél, és hogy felváltotta-e már valaki H. Kovács új hetvenöt forintosát.És hogy tulajdonképpen mit csinál most Zölderdő?
Tátra után
Még jó korán, időben lefoglaltunk nyolc kiválóan ködös, esős, szélviharos, villámlásos (ez grátisz járt) napot a Tátrában, az utóbbi napokat ott töltöttem. A kiszolgálás remek volt, nem spóroltak az esővel. A bakancsom még kint szárad az udvaron a napon, viszont én itt bent már megrajzoltam az első munkarajzomat, és el is küldtem a lapnak. Most nekikezdek a többi karikatúrának. A fenyők, törpefenyők, kövek, patakok után most figyelmemet politológusok, közgazdászok, történészek írásaira fordítom. Aztán itthoni pihenőként jöhetnek a sztripek.Egyébként a tátrai fenyők rosszabbul élnek, mint négy éve. És sokkal rosszabbul, mint húsz éve. A politikai klíma persze nem érdekli őket, viszont az éghajlati klímaingadozás alaposan beleszól az életükbe. Ez a tarpataki fenyő is kidőlt a sorból. És hányan még.
"Kézzel fogható tanulságot nyújt ez erdőkben maga a természet arra nézve, hogy uj állabaink telepítésénél minő fanemet válasszunk, ha ezek állandóságát biztosítani akarjuk, és mégis, eltérőleg a természet ezen útmutatásától, mi a mi korunk munkájának gyümölcse? — az, hogy mindamellett is ezen állabokból a jegenye-fenyő észrevehetőleg mindinkább kiszorul s helyi különbség nélkül mindenütt a lúcz-fenyő részesül a mesterséges utántenyésztés előnyében; ugy, hogy utódainknak bizonyára nem lesz okuk panaszkodni a miatt, hogy mi ezen fanem
iránt kevés figyelemmel lettünk volna. Hogy vájjon egyúttal fognak-e örvendeni is e fölött s ezen állabokat teljes vágható korukig fenntartani képesek s szerencsések lesznek-e ? olyan kérdés, melyre már most meglehetős biztonsággal tagadólag felelhetünk."
"A túlsürü zárlat mellett természetesen a gyökérzet megfelelő fejlődése és kiterjedése is akadályozva van. s miután a lúczfenyő különben is csekély felszíni gyökérzetü, az állab a szelek szakadatlan rombolásának tétetik ki, a törzsek gyökérzetükben meglódulnak, beteges állapotra jutnak s mint ilyenek képezik a fenyőszú ama költő-tanyáit, melyekben a kártékony rovar — kivált szelid, védett helyeken — évenként rendesen két izben rajzik s rendkívüli gyorsasággal és emberi erővel legyőzhetetlen mennyiségben elszaporodik."
(Pausinger József: Fenyőféle erdeink felújításáról - Erdészeti Lapok 1876.)
http://epa.oszk.hu/01100/01192/00582/pdf/
Rajz az ásító emberről,
akit a köznyugalom elleni izgatással vádolnak, és örüljön, hogy nem sorolták be a terrorizmus kategóriájába.
Illeszkedés a többi közé
Első kérdés: sikerült észrevenni, hogy a kirakós egy arcképet ábrázol?
Ha igen, akkor jön a fő kérdés: kit ábrázol ez az arckép?
Úgyse jön rá senki.
Pedig a nevet ismerjük.
És tudjuk, néha nehéz az illeszkedés a többiek közé.
Ha meg sikerül, akkor tudja fene, hogy jobb-e úgy?
Mulatságos esetek
Csak észre kell venni a dolgok mögött rejtőző kacagtató helyzetet.
Esetleg néha, amikor az utcán hever, le kell hajolni érte.
Csak meg kell rajzolni, kitalálni se kell.
Könnyű életem van.
Fenyő? Óceán? Virág? Citrus?
Természetesen ez egy régi rajz és természetesen manapság már nincs ilyen.
Kim Ir Szen itt elmondja
A Párkocka.hu működéséről olvashatunk néhány tudnivalót a Mindennapi betevőben, Csillagharcosdada szerkesztésében, de csak ha ha jól célzunk, és sikerül ügyesen rákattintatunk.
Rudnai tanár úr és a köz
(Már nem emlékszem, milyen képek jelentek meg itt a blogon, milyenek nem. Előfordulhat, hogy ismétlem magam, amikor mostanában válogatok. Lehet, hogy csak a frissen rajzoltakból kellene fölpakolnom?)
Hurrá! és Hurrá?
Érdekes hírt kaptam. Sőt: -reket.
Az első egyértelműen örömteli hír, hogy a Goldenblog nevű verseny kult-szórakozás kategóriájában a Párkocka.hu kellemes bronzhelyezést ért el. Nem rossz az, ami a Párkockán történik, megérdemli a bólintást és elismerő csettintéseket.
A másik hír számomra inkább zavarbaejtő: ugyanebben a kult-szórakozásban egy ötödik hely a Marabu BlogLapnak. Ugyanis én magam nem indultam a pályázaton, mert egyrészt a Párkocka.hu indult, és inkább annak drukkoltam volna, másrészt meg éppen abban a szakaszban volt (és van) a blogom, amikor nem hogy büszkén ég felé akarom emelni, hanem inkább félretenném, mert nem tudom, mit kezdjek vele. Van, hogy egy héten át nem frissítem, legtöbbször egyszerű képfelpakolás az egész, a rajzok közül is az kerül fel, ami épp a kezemügyébe kerül, semmi terv, semmi személyes elmélyülés, sőt, inkább hanyagság és felületesség.
De mindenképpen megtisztelő a sok szavazat, ami érkezett, köszönöm.
(- Bár ennyi elismerés és szavazat jutott volna a Dodóskönyveimre, amikben viszont sok figyelem, gondosság, munka és érték volt, és mégis olyan kevesen nyúlnak érte...)
Az első egyértelműen örömteli hír, hogy a Goldenblog nevű verseny kult-szórakozás kategóriájában a Párkocka.hu kellemes bronzhelyezést ért el. Nem rossz az, ami a Párkockán történik, megérdemli a bólintást és elismerő csettintéseket.
A másik hír számomra inkább zavarbaejtő: ugyanebben a kult-szórakozásban egy ötödik hely a Marabu BlogLapnak. Ugyanis én magam nem indultam a pályázaton, mert egyrészt a Párkocka.hu indult, és inkább annak drukkoltam volna, másrészt meg éppen abban a szakaszban volt (és van) a blogom, amikor nem hogy büszkén ég felé akarom emelni, hanem inkább félretenném, mert nem tudom, mit kezdjek vele. Van, hogy egy héten át nem frissítem, legtöbbször egyszerű képfelpakolás az egész, a rajzok közül is az kerül fel, ami épp a kezemügyébe kerül, semmi terv, semmi személyes elmélyülés, sőt, inkább hanyagság és felületesség.
De mindenképpen megtisztelő a sok szavazat, ami érkezett, köszönöm.
(- Bár ennyi elismerés és szavazat jutott volna a Dodóskönyveimre, amikben viszont sok figyelem, gondosság, munka és érték volt, és mégis olyan kevesen nyúlnak érte...)
Na de ki az a Marabu, aki itt blogol?
Legyen már kicsit önvallomásos is a blog, ha már arra van beállítva ez a blogozós műfaj.
Idemásolom a Kreténben megjelent önéletrajzomat, hogy ne csak a rajzaimról szóljon a blogom, hanem magamról is eláruljak benne néhány kevésbé közismert adatot:
Marabu (1798 - 1892)
Marabu a reformkor lánglelkű karikaturistája volt. A XIX. századi Kretén magazinban jelentek meg pajkos élcei, (akkor még Kossuth Lajos szerkesztette a lapot), s mint azt a történelemkönyvek is említik, személyesen maga Széchenyi István hívta fel figyelmét a nemzeti képregénymegújhodás nemes czéljára, mi által megszületett a Magyar Dodó Komiksztripp sorozat. Az első néhány epizód megjelenése után Petőfi Sándor telefonált Marabunak, s hosszú beszélgetés során meggyőzte őt a népnemzeti irányzat nemzetnevelő szükségességéről, így került bele a sorozatba aztán a sok parasztdodó, akik felező nyolcas rigmusokban mondták a szöveget.
Az első világháborút követő spanyolnátha járványban elpusztul Marabu kedvenc tengerimalaca. Az elmagányosodásnak ezekben az éveiben Marabu a katolicizmusban, a pornográfiában és a Tenkes kapitánya című tévéfilmsorozatban keres lelki vigaszt. Az európai kultúrát árnyékba borító fasizálódás veszélye azonban újra visszahozza Marabut a közélet porondjára. Adolf Hitler nagygyűlésein az első sorokba furakodva feltűnően egy félbevágott citromot nyalogat, hogy kudarcba fullassza a szónoklatokat. A Gestapo azonban felfigyel rá, és letartóztatnak minden citromot. Marabu a Szovjetunióba helyezi át gerillaakcióit. 1936-ban elrabolja Sztálint, hogy megelőzze a koncepciós pereket. Sajnos a könnyen összetéveszthető bajusz miatt nem pont Sztálint rabolja el, hanem Trojskin Pávelovics Kuznyeckov leningrádi villamoskalauzt, így a Szovjetuniót csak annyiban sikerült meggyengítenie, hogy azóta mindenki bliccel a leningrádi 63-as villamosvonalon.
A szerelem érzeménye háromszor lobbant fel Marabu lelkében, de utána mindháromszor lelkiismeretesen leülte a bíróság által megítélt fegyházbüntetését.
Gazdag munkásságát nehéz lenne néhány sorban összefoglalni. Az iskolákban ma is kötelező olvasmány a Hé, Dodó!, a Mi van, Dodó?, és a Meséjjé má nekünk valamit az empiriokriticizmusról is, Dodó! című lételméleti trilógiája.
Halálának napja nemzeti gyásznap, testét márványpantheon őrzi, amelyet életének oly kedves helyszínén emeltek, a kies, zöld gyeppel borított alsótelepi focipálya tizenhatosán belül.
Marabu filozófiai vitába keveredik a tengerimalacával. A malac szerint a szubsztancia ideájában is több objektív realitás van, mint az akcidenciáéban. Marabu ezt ellenzi.
A tiltó felirattal dacolva ("Titkos tartalmú beszélgetéseket folytatni nem szabad!") Marabu magyar érzelmű elvbarátaival összeeskövést sző Ferencz József pofaszakállának piros-fehér-zöldre festésére.
Idemásolom a Kreténben megjelent önéletrajzomat, hogy ne csak a rajzaimról szóljon a blogom, hanem magamról is eláruljak benne néhány kevésbé közismert adatot:
Marabu (1798 - 1892)
Marabu a reformkor lánglelkű karikaturistája volt. A XIX. századi Kretén magazinban jelentek meg pajkos élcei, (akkor még Kossuth Lajos szerkesztette a lapot), s mint azt a történelemkönyvek is említik, személyesen maga Széchenyi István hívta fel figyelmét a nemzeti képregénymegújhodás nemes czéljára, mi által megszületett a Magyar Dodó Komiksztripp sorozat. Az első néhány epizód megjelenése után Petőfi Sándor telefonált Marabunak, s hosszú beszélgetés során meggyőzte őt a népnemzeti irányzat nemzetnevelő szükségességéről, így került bele a sorozatba aztán a sok parasztdodó, akik felező nyolcas rigmusokban mondták a szöveget.
Az első világháborút követő spanyolnátha járványban elpusztul Marabu kedvenc tengerimalaca. Az elmagányosodásnak ezekben az éveiben Marabu a katolicizmusban, a pornográfiában és a Tenkes kapitánya című tévéfilmsorozatban keres lelki vigaszt. Az európai kultúrát árnyékba borító fasizálódás veszélye azonban újra visszahozza Marabut a közélet porondjára. Adolf Hitler nagygyűlésein az első sorokba furakodva feltűnően egy félbevágott citromot nyalogat, hogy kudarcba fullassza a szónoklatokat. A Gestapo azonban felfigyel rá, és letartóztatnak minden citromot. Marabu a Szovjetunióba helyezi át gerillaakcióit. 1936-ban elrabolja Sztálint, hogy megelőzze a koncepciós pereket. Sajnos a könnyen összetéveszthető bajusz miatt nem pont Sztálint rabolja el, hanem Trojskin Pávelovics Kuznyeckov leningrádi villamoskalauzt, így a Szovjetuniót csak annyiban sikerült meggyengítenie, hogy azóta mindenki bliccel a leningrádi 63-as villamosvonalon.
A szerelem érzeménye háromszor lobbant fel Marabu lelkében, de utána mindháromszor lelkiismeretesen leülte a bíróság által megítélt fegyházbüntetését.
Gazdag munkásságát nehéz lenne néhány sorban összefoglalni. Az iskolákban ma is kötelező olvasmány a Hé, Dodó!, a Mi van, Dodó?, és a Meséjjé má nekünk valamit az empiriokriticizmusról is, Dodó! című lételméleti trilógiája.
Halálának napja nemzeti gyásznap, testét márványpantheon őrzi, amelyet életének oly kedves helyszínén emeltek, a kies, zöld gyeppel borított alsótelepi focipálya tizenhatosán belül.
Marabu filozófiai vitába keveredik a tengerimalacával. A malac szerint a szubsztancia ideájában is több objektív realitás van, mint az akcidenciáéban. Marabu ezt ellenzi.
A tiltó felirattal dacolva ("Titkos tartalmú beszélgetéseket folytatni nem szabad!") Marabu magyar érzelmű elvbarátaival összeeskövést sző Ferencz József pofaszakállának piros-fehér-zöldre festésére.
Nem fejből
Egy diplomáciás rajzhoz egérfogós témát rajzoltam. De nem ám fejből, az egérfogó afféle egyszerűségében zseniálisan megbuherált szerkentyű, amit nem lehet csak úgy emlékezetből megszerkeszteni. Most sem értem igazán.
Maxwell valahanyadikja
Bár műveltségem fizikatudományok terén annyira sekélyes, hogy az elektromos töltésmennyiség egységet folyton összekeverem a szivarozós üvegszemű nyomozóhadnaggyal, mégis néha elemként vagyok kénytelen alkalmazni a fizika egyes tételeit.Na ilyenkor aztán résen kell ám lennem, nehogy amper helyett dömpert írjak, - de eddig szerencsére még nem jött szigorúan rendreutasító olvasói levél.
És üdvözlöm a vizsgázókat, Maxwell bácsi csókoltattya őket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
