
Rég rajzoltam ezt a képet, húsz éve talán. Ezzel köszöntöttem boldogan az új világot, a többpártrendszert, a demokráciát, a parlamentarizmust. Akkor még nem is Marabu volt a rajzok csücskébe írva, hanem SzLR. A Ludas Matyiban jelent meg. Az egyikben. (Van értelme még visszaemlékezni, hogy melyikben?) Szabadkézi színezés, bizony, elszöszölhettem vele annakidején. Ventus hajrá Juventus.
Van a rajton egy-két tárgyi hiba, elismerem.
Például ott alul az a liberális külsejű gyanús szerkesztő Borsszem Jankó című lapot tart a kezében. Ez csak kultúrcsúsztatás, mert így legalább tudja a T. Olvasó, mire gondolok. Ha azt írom, Charivari Dongó, hosszan tűnődne, mi a fene ez. (Az már csak hab a tortán, hogy két Eötvöst is egybemostam a történetben, bár csak én tudom, hogy hogyan.)
20 év telt el a rajz születése óta, azóta az Országgyűlés megkomolyodott, és már nem nem lehet róla ilyen léha vicceket rajzolni, csak igen erős, igazságtalan túlzással.
De jó többpártrendszerben, demokráciában, parlamentarizmusban élni.
Túlélni.