Haiku

Hadd mutatkozzam be egy eddig kevéssé ismert oldalamról is. Japán műfordítóként eddig csak a legszűkebb szakma ismert, de nem tagadhatom meg a műélvezet örömét a BlogLap olvasóitól sem.


Maszata Hacuka
középkori zen vándorszerzetes
nyolc haikuja
(fordította eredeti japánból: Marabu)




ÁLMOS NYÁRI ESTÉN A BUSÓ-HEGYI KOLOSTORBAN

Múlnak a percek.
Budi. Csönd. Székrekedés.
Kabóca perceg.



VÁNDORÉVEK

Pacsirtahang? Nem,
felismerem: tehéné.
Más felcserélné.



AMIKOR ELHAGYTA AZ ICUKASIMÓ HEGYET

Szerzetesnek jó!
Fél kézzel is tapsolhat
a kopasz fején!



VÁNDORÉVEK II.

Nekem jött a fa.
Mentem. A szemüvegben
lehet a hiba.



VISSZATEKINTÉS A BUSÓ-HEGYI KOLOSTORBAN TÖLTÖTT ÉVEKRE

Hajtottam papírt.
Origami mégse nem
lett. Másra kellett.



TÉLI ELÉGIA

Köd. Varjak. Hó. Jég.
A Vindóz is lefagyott.
Alt. Control. Delete.



A KÖLTŐ VÁGYÓDVA GONDOL VISSZA A BUSÓ-HEGYI KOLOSTORBAN TÖLTÖTT ÉVEKRE

Szirmon méh ül. Posz.
Mért, hogy elszáll? Csak nézed.
Bokorban gugolsz.



A VÁNDORSZERZETES ALAKJA LASSAN TOVATŰNIK A TÁVOLBAN

Por ül nyomomra.
Az Út magára marad.
Írj verset magad.