Szünet.

Téli szünet.
Meg nyári is, meg őszi is.
Sőt, nagyon úgy tűnik, tavaszi szünet is.

Helyzetelemzés 1994 körül

A Népszava egyik rajzolója voltam abban az időben, ez is ott jelent meg. Ez a napilap igen jó volt akkoriban.
A jobboldal-baloldal közti ingázást, a reformnekilendülést, visszatorpanást rajzoltam meg a karikatúrában. A rajz vagy igaz vagy sem - de a múltról szól. Manapság már bölcsebb a szavazójoggal bíró nép, tudja, hogy kikre bízza a vezetést, nehogy véletlenül becsavarodjunk.

Múltbatekintés, megint

Másik komolyas képregény a múltból. Fantasztikum, hogyne. Amellett morális mondandó, felduzzadt szöveggel.
Igyekeztem kis méretre venni, hogy a szöveg ne legyen olvasható. Nem mondanám tökéletesnek.

1988: képregény

A nyolcvanas években képregényrajzoló akartam lenni. Viccesekkel próbálkoztam főként, de kipróbáltam magam komolyban is. Ez az egyik.
Akkor persze számomra extra dolog volt, hogy a középkori Macbethet kevertem egy fura kiborggal, de akkoriban a scifit még komolyan vettük.

Archívum

Képregényecske a kilencvenes évekből.
Múlt századi. Nem tudom, hol jelenhetett meg, de remélem, az olvasók okultak belőle.

Országgyűlés anno

Rég rajzoltam ezt a képet, húsz éve talán. Ezzel köszöntöttem boldogan az új világot, a többpártrendszert, a demokráciát, a parlamentarizmust. Akkor még nem is Marabu volt a rajzok csücskébe írva, hanem SzLR. A Ludas Matyiban jelent meg. Az egyikben. (Van értelme még visszaemlékezni, hogy melyikben?) Szabadkézi színezés, bizony, elszöszölhettem vele annakidején. Ventus hajrá Juventus.
Van a rajton egy-két tárgyi hiba, elismerem.
Például ott alul az a liberális külsejű gyanús szerkesztő Borsszem Jankó című lapot tart a kezében. Ez csak kultúrcsúsztatás, mert így legalább tudja a T. Olvasó, mire gondolok. Ha azt írom, Charivari Dongó, hosszan tűnődne, mi a fene ez. (Az már csak hab a tortán, hogy két Eötvöst is egybemostam a történetben, bár csak én tudom, hogy hogyan.)
20 év telt el a rajz születése óta, azóta az Országgyűlés megkomolyodott, és már nem nem lehet róla ilyen léha vicceket rajzolni, csak igen erős, igazságtalan túlzással.
De jó többpártrendszerben, demokráciában, parlamentarizmusban élni.
Túlélni.

In Ungheria si puó

Illusztrációként felhasználva egy rajzom a liberta di stampa témájú olasz szöveg mellé:

Sajnos nem tudom, miről szól a cikk, olaszból elég gyenge vagyok, annyit tudok, hogy a stampa magyarul bélyeget jelent, a liberta meg drogozós, homokos, hazaárulót. A puó-ról meg nem akarom tudni, hogy mit jelent magyarul.
Az olasz dizájn ugye világelső, ezért gondolom azért vágták le a képem széleit, mert így jobbnak találták a kompozíciót. Lehet, hogy igazuk van. Meg lehet nézni az olasz oldalon a képet, ott kissé könnyedebb a hatása, mint itt az eredeti rajzé.

Euronews

Az Euronews rövid áttekintése a magyar belpolitika néhány ügyéről,- miközben felbukkan a karikatúra mint átkötő vágókép. (Angolul tudók nyilván előnyben)

Kik ezek a Dodók?

Ezen a héten a Párkockán dodóshét van. Ajánlom a T. Közönség figyelmébe. A lényeg az, hogy nem én rajzolom a Dodókat, hanem a többikek. Nagyon kényelmes formáció. (Aztán majd később én is fogom az ő figurájukat rajzolni, akkor meg ők pihennek. Ezt hívják társadalmi együttműködésnek, és ez nagyon jól működik olyankor, amikor ingyen megy a játék. Csak olyankor szokás egymás bokáját rugdosni, amikor a célban pénzt osztogatnak a hamar érkezőknek.)

Tudnivaló még, hogy Dodó felbukkant Sanyiabagoly blogjában is. Tulajdonképpen véletlen egybeesés a párkockás dodóshéttel, egyéb indokok miatt lett oda belerajzolva Sanyiabagoly kézügyi áttételében.

Szabadidős elfoglaltság

Hosszú ideje nem jártam a saját almomnál. Most körülnézek megint kicsinyt.
Sokáig voltam távol, és nem volt se búcsú, se puszi se pá. Bocs.
Majd egyszer talán leírom, miért hagytam abba a képes kirakós játékot.
Mással lett kitöltve a mérhetetlenül sok szabadidőm. Most sem ígérem, hogy folytatom a rajz kiteregetéseket. Rajzoknak a vicclapban van a helye, meg még a karikatúra és képregényalbumokban. A blogra meg menjenek a szavak.

Átlós kompozícion

Népnézőben

Séta a térben

Néhány napig messze jártam, néztem a világot, a füveket, vizeket, köveket, meg az épített tereket, sőt, lemértem lépésekkel is.
Úgy tűnik, a világ még mindig kerek.

(Szabó Liza fotója)

Munkaruházat

Közélet sztrip

Közélet sztrip

A fotós hét folytatódik

Klikk klikk klikk klikk

Nahát, mit nem mondok!

(Másik beszámoló régebbi eseményről.)
Lelkiismeretes dolgozó vagyok, ezért tartom magam a Sajtómunkások és Bértollnokok Munkaköri Leírásában rögzített kitételekhez, miszerint munkám elemei a hazudás, csúsztatás, ferdítés és elhallgatás. Tehát a velem készült riportban is e kitételek szerint válaszoltam.

(Kábé ekkora poénokat kell az újságba tennem. - Kallos Bea fotója a Café Magritte-ban készült)

Női megközelítés.

Többkockás

A közéleti rajzokat alkotva is sztripes hangulat fogott el, úgyhogy most a lapokban lesz egynéhány többkockás rajzocska.

Az én családom

Középső lányom néhány éve készült munkája. A "papa" lennék én. Az "én" lenne Fanni lányom, vastag kerettel kiemelve.

Kövesd a daimont

(A hosszú túra miatt néhány régebbi eseményről csak utólag tudok hírt adni. Tehát értesítem a T. Közönséget, hogy Halter András és Fejős László a Cafe Magritte-ban állított ki.)

Cafe Magritte. Egy hely, ahol a falon képek lógnak, és a kirakatablakban lepelben ül Isvara Krisna Dász és Syámasundara Dása, és beszélnek. Háttal az utcán elsétálóknak, akik néha benéznek, és szembe kerülnek a hallgatókkal, akik most egymással kontrasztban láthatnak arcokat, - a sietők, meghökkentek, fölényesek és közönyösek mellett az elsődleges és örök felé tekintőket. Az egyik azt mondja: gópánganá-lampata-taiva-jatra, a másik pedig a képekre gondolva azt tanácsolja nekünk: figyeljünk a daimonra.
Megfogadjuk a tanácsát.


(Fent: Halter festménye. Képes beszámoló a kiállításmegnyitóról: Amritacsoport, klikk.)

Talált tárgy