Marabu BlogLap

Lesz még szől(l)ő, lesz még lágy kenyér

2012-01-25T12:40:00.001+01:00

Azt azért még hozzáteszem az előző szünetjelhez, hogy a Párkocka.hu-n tél vége fele fog történni valami, ami alaposan pótolhatja a marabubloglap hiányát.
Sőt.

És ez most olyan komoly, mint amilyen komolyan Obi Wan Kenobi bízott az új reményben.

Szünet.

2012-01-16T08:44:00.001+01:00

Téli szünet.
Meg nyári is, meg őszi is.
Sőt, nagyon úgy tűnik, tavaszi szünet is.

Helyzetelemzés 1994 körül

2011-02-17T17:02:00.001+01:00

A Népszava egyik rajzolója voltam abban az időben, ez is ott jelent meg. Ez a napilap igen jó volt akkoriban.
A jobboldal-baloldal közti ingázást, a reformnekilendülést, visszatorpanást rajzoltam meg a karikatúrában. A rajz vagy igaz vagy sem - de a múltról szól. Manapság már bölcsebb a szavazójoggal bíró nép, tudja, hogy kikre bízza a vezetést, nehogy véletlenül becsavarodjunk.

Múltbatekintés, megint

2011-02-16T16:27:00.000+01:00

Másik komolyas képregény a múltból. Fantasztikum, hogyne. Amellett morális mondandó, felduzzadt szöveggel.
Igyekeztem kis méretre venni, hogy a szöveg ne legyen olvasható. Nem mondanám tökéletesnek.

1988: képregény

2011-02-15T16:14:00.002+01:00

A nyolcvanas években képregényrajzoló akartam lenni. Viccesekkel próbálkoztam főként, de kipróbáltam magam komolyban is. Ez az egyik.
Akkor persze számomra extra dolog volt, hogy a középkori Macbethet kevertem egy fura kiborggal, de akkoriban a scifit még komolyan vettük.

Archívum

2011-02-05T20:10:00.000+01:00

Képregényecske a kilencvenes évekből.
Múlt századi. Nem tudom, hol jelenhetett meg, de remélem, az olvasók okultak belőle.

Országgyűlés anno

2011-02-02T19:28:00.004+01:00

Rég rajzoltam ezt a képet, húsz éve talán. Ezzel köszöntöttem boldogan az új világot, a többpártrendszert, a demokráciát, a parlamentarizmust. Akkor még nem is Marabu volt a rajzok csücskébe írva, hanem SzLR. A Ludas Matyiban jelent meg. Az egyikben. (Van értelme még visszaemlékezni, hogy melyikben?) Szabadkézi színezés, bizony, elszöszölhettem vele annakidején. Ventus hajrá Juventus.
Van a rajton egy-két tárgyi hiba, elismerem.
Például ott alul az a liberális külsejű gyanús szerkesztő Borsszem Jankó című lapot tart a kezében. Ez csak kultúrcsúsztatás, mert így legalább tudja a T. Olvasó, mire gondolok. Ha azt írom, Charivari Dongó, hosszan tűnődne, mi a fene ez. (Az már csak hab a tortán, hogy két Eötvöst is egybemostam a történetben, bár csak én tudom, hogy hogyan.)
20 év telt el a rajz születése óta, azóta az Országgyűlés megkomolyodott, és már nem nem lehet róla ilyen léha vicceket rajzolni, csak igen erős, igazságtalan túlzással.
De jó többpártrendszerben, demokráciában, parlamentarizmusban élni.
Túlélni.

In Ungheria si puó

2011-01-31T08:48:00.004+01:00

Illusztrációként felhasználva egy rajzom a liberta di stampa témájú olasz szöveg mellé:

Sajnos nem tudom, miről szól a cikk, olaszból elég gyenge vagyok, annyit tudok, hogy a stampa magyarul bélyeget jelent, a liberta meg drogozós, homokos, hazaárulót. A puó-ról meg nem akarom tudni, hogy mit jelent magyarul.
Az olasz dizájn ugye világelső, ezért gondolom azért vágták le a képem széleit, mert így jobbnak találták a kompozíciót. Lehet, hogy igazuk van. Meg lehet nézni az olasz oldalon a képet, ott kissé könnyedebb a hatása, mint itt az eredeti rajzé.

Euronews

2011-01-30T12:26:00.004+01:00

Az Euronews rövid áttekintése a magyar belpolitika néhány ügyéről,- miközben felbukkan a karikatúra mint átkötő vágókép. (Angolul tudók nyilván előnyben)

Kik ezek a Dodók?

2011-01-26T11:56:00.002+01:00

Ezen a héten a Párkockán dodóshét van. Ajánlom a T. Közönség figyelmébe. A lényeg az, hogy nem én rajzolom a Dodókat, hanem a többikek. Nagyon kényelmes formáció. (Aztán majd később én is fogom az ő figurájukat rajzolni, akkor meg ők pihennek. Ezt hívják társadalmi együttműködésnek, és ez nagyon jól működik olyankor, amikor ingyen megy a játék. Csak olyankor szokás egymás bokáját rugdosni, amikor a célban pénzt osztogatnak a hamar érkezőknek.)

Tudnivaló még, hogy Dodó felbukkant Sanyiabagoly blogjában is. Tulajdonképpen véletlen egybeesés a párkockás dodóshéttel, egyéb indokok miatt lett oda belerajzolva Sanyiabagoly kézügyi áttételében.

Szabadidős elfoglaltság

2011-01-24T17:16:00.004+01:00

Hosszú ideje nem jártam a saját almomnál. Most körülnézek megint kicsinyt.
Sokáig voltam távol, és nem volt se búcsú, se puszi se pá. Bocs.
Majd egyszer talán leírom, miért hagytam abba a képes kirakós játékot.
Mással lett kitöltve a mérhetetlenül sok szabadidőm. Most sem ígérem, hogy folytatom a rajz kiteregetéseket. Rajzoknak a vicclapban van a helye, meg még a karikatúra és képregényalbumokban. A blogra meg menjenek a szavak.

Átlós kompozícion

2010-08-24T00:50:00.001+02:00

Népnézőben

2010-08-23T09:48:00.001+02:00

Séta a térben

2010-08-23T09:41:00.003+02:00

Néhány napig messze jártam, néztem a világot, a füveket, vizeket, köveket, meg az épített tereket, sőt, lemértem lépésekkel is.
Úgy tűnik, a világ még mindig kerek.

(Szabó Liza fotója)

Munkaruházat

2010-08-11T00:26:00.002+02:00

Közélet sztrip

2010-08-10T00:26:00.000+02:00

Közélet sztrip

2010-08-09T09:25:00.000+02:00

A fotós hét folytatódik

2010-08-08T00:55:00.000+02:00

Klikk klikk klikk klikk

2010-08-07T00:56:00.000+02:00

Nahát, mit nem mondok!

2010-08-06T00:53:00.002+02:00

(Másik beszámoló régebbi eseményről.)
Lelkiismeretes dolgozó vagyok, ezért tartom magam a Sajtómunkások és Bértollnokok Munkaköri Leírásában rögzített kitételekhez, miszerint munkám elemei a hazudás, csúsztatás, ferdítés és elhallgatás. Tehát a velem készült riportban is e kitételek szerint válaszoltam.

(Kábé ekkora poénokat kell az újságba tennem. - Kallos Bea fotója a Café Magritte-ban készült)

Női megközelítés.

2010-08-06T00:53:00.001+02:00

Többkockás

2010-08-05T12:18:00.001+02:00

A közéleti rajzokat alkotva is sztripes hangulat fogott el, úgyhogy most a lapokban lesz egynéhány többkockás rajzocska.

Az én családom

2010-08-05T00:50:00.002+02:00

Középső lányom néhány éve készült munkája. A "papa" lennék én. Az "én" lenne Fanni lányom, vastag kerettel kiemelve.

Kövesd a daimont

2010-08-04T14:24:00.004+02:00

(A hosszú túra miatt néhány régebbi eseményről csak utólag tudok hírt adni. Tehát értesítem a T. Közönséget, hogy Halter András és Fejős László a Cafe Magritte-ban állított ki.)

Cafe Magritte. Egy hely, ahol a falon képek lógnak, és a kirakatablakban lepelben ül Isvara Krisna Dász és Syámasundara Dása, és beszélnek. Háttal az utcán elsétálóknak, akik néha benéznek, és szembe kerülnek a hallgatókkal, akik most egymással kontrasztban láthatnak arcokat, - a sietők, meghökkentek, fölényesek és közönyösek mellett az elsődleges és örök felé tekintőket. Az egyik azt mondja: gópánganá-lampata-taiva-jatra, a másik pedig a képekre gondolva azt tanácsolja nekünk: figyeljünk a daimonra.
Megfogadjuk a tanácsát.

(Fent: Halter festménye. Képes beszámoló a kiállításmegnyitóról: Amritacsoport, klikk.)

Talált tárgy

2010-08-04T00:49:00.000+02:00

Örök emlék

2010-08-03T00:49:00.000+02:00

Zöld tavitól Nagymorgás felé

2010-08-03T00:31:00.000+02:00

A

A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)

Lakinger Béla Zsebcirkáló

2010-08-02T12:01:00.003+02:00

Ma jelent meg a rajz. Kíváncsi vagyok, hány (ifjú) olvasó tudja, ki lehet az a Lakinger Béla, milyen hőstettet vitt véghez Abádszalókon, mit keres a róla elnevezett zsebcirkáló a Rákos-patakon, és hogy tulajdonképpen miért -zseb, és miért említi a hírbeolvasó, hogy a médiaháború még nem tört ki, és hogy miből áll a Ferencvárosi Koktél, és hogy felváltotta-e már valaki H. Kovács új hetvenöt forintosát.

És hogy tulajdonképpen mit csinál most Zölderdő?

Tátra után

2010-08-02T11:30:00.005+02:00

Még jó korán, időben lefoglaltunk nyolc kiválóan ködös, esős, szélviharos, villámlásos (ez grátisz járt) napot a Tátrában, az utóbbi napokat ott töltöttem. A kiszolgálás remek volt, nem spóroltak az esővel. A bakancsom még kint szárad az udvaron a napon, viszont én itt bent már megrajzoltam az első munkarajzomat, és el is küldtem a lapnak. Most nekikezdek a többi karikatúrának. A fenyők, törpefenyők, kövek, patakok után most figyelmemet politológusok, közgazdászok, történészek írásaira fordítom. Aztán itthoni pihenőként jöhetnek a sztripek.

Egyébként a tátrai fenyők rosszabbul élnek, mint négy éve. És sokkal rosszabbul, mint húsz éve. A politikai klíma persze nem érdekli őket, viszont az éghajlati klímaingadozás alaposan beleszól az életükbe. Ez a tarpataki fenyő is kidőlt a sorból. És hányan még.

"Kézzel fogható tanulságot nyújt ez erdőkben maga a természet arra nézve, hogy uj állabaink telepítésénél minő fanemet válasszunk, ha ezek állandóságát biztosítani akarjuk, és mégis, eltérőleg a természet ezen útmutatásától, mi a mi korunk munkájának gyümölcse? — az, hogy mindamellett is ezen állabokból a jegenye-fenyő észrevehetőleg mindinkább kiszorul s helyi különbség nélkül mindenütt a lúcz-fenyő részesül a mesterséges utántenyésztés előnyében; ugy, hogy utódainknak bizonyára nem lesz okuk panaszkodni a miatt, hogy mi ezen fanem
iránt kevés figyelemmel lettünk volna. Hogy vájjon egyúttal fognak-e örvendeni is e fölött s ezen állabokat teljes vágható korukig fenntartani képesek s szerencsések lesznek-e ? olyan kérdés, melyre már most meglehetős biztonsággal tagadólag felelhetünk."

"A túlsürü zárlat mellett természetesen a gyökérzet megfelelő fejlődése és kiterjedése is akadályozva van. s miután a lúczfenyő különben is csekély felszíni gyökérzetü, az állab a szelek szakadatlan rombolásának tétetik ki, a törzsek gyökérzetükben meglódulnak, beteges állapotra jutnak s mint ilyenek képezik a fenyőszú ama költő-tanyáit, melyekben a kártékony rovar — kivált szelid, védett helyeken — évenként rendesen két izben rajzik s rendkívüli gyorsasággal és emberi erővel legyőzhetetlen mennyiségben elszaporodik."

(Pausinger József: Fenyőféle erdeink felújításáról - Erdészeti Lapok 1876.)
http://epa.oszk.hu/01100/01192/00582/pdf/

Pedig fontos

2010-07-31T00:05:00.000+02:00

Rajz az ásító emberről,

2010-07-30T01:03:00.000+02:00

akit a köznyugalom elleni izgatással vádolnak, és örüljön, hogy nem sorolták be a terrorizmus kategóriájába.

Illeszkedés a többi közé

2010-07-29T00:58:00.000+02:00

Első kérdés: sikerült észrevenni, hogy a kirakós egy arcképet ábrázol?
Ha igen, akkor jön a fő kérdés: kit ábrázol ez az arckép?
Úgyse jön rá senki.
Pedig a nevet ismerjük.

És tudjuk, néha nehéz az illeszkedés a többiek közé.
Ha meg sikerül, akkor tudja fene, hogy jobb-e úgy?

Mulatságos esetek

2010-07-28T00:47:00.000+02:00

Csak észre kell venni a dolgok mögött rejtőző kacagtató helyzetet.
Esetleg néha, amikor az utcán hever, le kell hajolni érte.
Csak meg kell rajzolni, kitalálni se kell.
Könnyű életem van.

Goldi, aki véletlenül belesodródott a történetbe

2010-07-27T00:46:00.000+02:00

Fenyő? Óceán? Virág? Citrus?

2010-07-26T00:44:00.001+02:00

Természetesen ez egy régi rajz és természetesen manapság már nincs ilyen.

Persze hétvégén azért nincs

2010-07-25T00:42:00.001+02:00

Rejtély a játszótéren

2010-07-24T00:41:00.000+02:00

A tenger farkasai

2010-07-23T00:40:00.000+02:00

Kim Ir Szen itt elmondja

2010-07-22T09:50:00.003+02:00

A Párkocka.hu működéséről olvashatunk néhány tudnivalót a Mindennapi betevőben, Csillagharcosdada szerkesztésében, de csak ha ha jól célzunk, és sikerül ügyesen rákattintatunk.

Sportrovat

2010-07-22T00:39:00.001+02:00

Szerinted? Vagy szerinted sem?

2010-07-21T00:37:00.001+02:00

Rudnai tanár úr és a köz

2010-07-20T00:33:00.000+02:00

(Már nem emlékszem, milyen képek jelentek meg itt a blogon, milyenek nem. Előfordulhat, hogy ismétlem magam, amikor mostanában válogatok. Lehet, hogy csak a frissen rajzoltakból kellene fölpakolnom?)

Hurrá! és Hurrá?

2010-07-19T10:12:00.003+02:00

Érdekes hírt kaptam. Sőt: -reket.
Az első egyértelműen örömteli hír, hogy a Goldenblog nevű verseny kult-szórakozás kategóriájában a Párkocka.hu kellemes bronzhelyezést ért el. Nem rossz az, ami a Párkockán történik, megérdemli a bólintást és elismerő csettintéseket.

A másik hír számomra inkább zavarbaejtő: ugyanebben a kult-szórakozásban egy ötödik hely a Marabu BlogLapnak. Ugyanis én magam nem indultam a pályázaton, mert egyrészt a Párkocka.hu indult, és inkább annak drukkoltam volna, másrészt meg éppen abban a szakaszban volt (és van) a blogom, amikor nem hogy büszkén ég felé akarom emelni, hanem inkább félretenném, mert nem tudom, mit kezdjek vele. Van, hogy egy héten át nem frissítem, legtöbbször egyszerű képfelpakolás az egész, a rajzok közül is az kerül fel, ami épp a kezemügyébe kerül, semmi terv, semmi személyes elmélyülés, sőt, inkább hanyagság és felületesség.
De mindenképpen megtisztelő a sok szavazat, ami érkezett, köszönöm.
(- Bár ennyi elismerés és szavazat jutott volna a Dodóskönyveimre, amikben viszont sok figyelem, gondosság, munka és érték volt, és mégis olyan kevesen nyúlnak érte...)

Na de ki az a Marabu, aki itt blogol?

2010-07-15T00:37:00.004+02:00

Legyen már kicsit önvallomásos is a blog, ha már arra van beállítva ez a blogozós műfaj.
Idemásolom a Kreténben megjelent önéletrajzomat, hogy ne csak a rajzaimról szóljon a blogom, hanem magamról is eláruljak benne néhány kevésbé közismert adatot:

Marabu (1798 - 1892)

Marabu a reformkor lánglelkű karikaturistája volt. A XIX. századi Kretén magazinban jelentek meg pajkos élcei, (akkor még Kossuth Lajos szerkesztette a lapot), s mint azt a történelemkönyvek is említik, személyesen maga Széchenyi István hívta fel figyelmét a nemzeti képregénymegújhodás nemes czéljára, mi által megszületett a Magyar Dodó Komiksztripp sorozat. Az első néhány epizód megjelenése után Petőfi Sándor telefonált Marabunak, s hosszú beszélgetés során meggyőzte őt a népnemzeti irányzat nemzetnevelő szükségességéről, így került bele a sorozatba aztán a sok parasztdodó, akik felező nyolcas rigmusokban mondták a szöveget.
Az első világháborút követő spanyolnátha járványban elpusztul Marabu kedvenc tengerimalaca. Az elmagányosodásnak ezekben az éveiben Marabu a katolicizmusban, a pornográfiában és a Tenkes kapitánya című tévéfilmsorozatban keres lelki vigaszt. Az európai kultúrát árnyékba borító fasizálódás veszélye azonban újra visszahozza Marabut a közélet porondjára. Adolf Hitler nagygyűlésein az első sorokba furakodva feltűnően egy félbevágott citromot nyalogat, hogy kudarcba fullassza a szónoklatokat. A Gestapo azonban felfigyel rá, és letartóztatnak minden citromot. Marabu a Szovjetunióba helyezi át gerillaakcióit. 1936-ban elrabolja Sztálint, hogy megelőzze a koncepciós pereket. Sajnos a könnyen összetéveszthető bajusz miatt nem pont Sztálint rabolja el, hanem Trojskin Pávelovics Kuznyeckov leningrádi villamoskalauzt, így a Szovjetuniót csak annyiban sikerült meggyengítenie, hogy azóta mindenki bliccel a leningrádi 63-as villamosvonalon.
A szerelem érzeménye háromszor lobbant fel Marabu lelkében, de utána mindháromszor lelkiismeretesen leülte a bíróság által megítélt fegyházbüntetését.
Gazdag munkásságát nehéz lenne néhány sorban összefoglalni. Az iskolákban ma is kötelező olvasmány a Hé, Dodó!, a Mi van, Dodó?, és a Meséjjé má nekünk valamit az empiriokriticizmusról is, Dodó! című lételméleti trilógiája.
Halálának napja nemzeti gyásznap, testét márványpantheon őrzi, amelyet életének oly kedves helyszínén emeltek, a kies, zöld gyeppel borított alsótelepi focipálya tizenhatosán belül.

Marabu filozófiai vitába keveredik a tengerimalacával. A malac szerint a szubsztancia ideájában is több objektív realitás van, mint az akcidenciáéban. Marabu ezt ellenzi.

A tiltó felirattal dacolva ("Titkos tartalmú beszélgetéseket folytatni nem szabad!") Marabu magyar érzelmű elvbarátaival összeeskövést sző Ferencz József pofaszakállának piros-fehér-zöldre festésére.

A kutya éji dala

2010-07-14T00:36:00.002+02:00

(Ez egy másik kutya, egy másik éjjel és egy másik dallal.)

Eza rajz a gazdaságról szól, úgy kell nézni

2010-07-13T00:34:00.000+02:00

Nem fejből

2010-07-12T00:30:00.000+02:00

Egy diplomáciás rajzhoz egérfogós témát rajzoltam. De nem ám fejből, az egérfogó afféle egyszerűségében zseniálisan megbuherált szerkentyű, amit nem lehet csak úgy emlékezetből megszerkeszteni. Most sem értem igazán.

Maxwell valahanyadikja

2010-07-10T00:42:00.000+02:00

Bár műveltségem fizikatudományok terén annyira sekélyes, hogy az elektromos töltésmennyiség egységet folyton összekeverem a szivarozós üvegszemű nyomozóhadnaggyal, mégis néha elemként vagyok kénytelen alkalmazni a fizika egyes tételeit.
Na ilyenkor aztán résen kell ám lennem, nehogy amper helyett dömpert írjak, - de eddig szerencsére még nem jött szigorúan rendreutasító olvasói levél.
És üdvözlöm a vizsgázókat, Maxwell bácsi csókoltattya őket.

Nagyon politika

2010-07-09T00:41:00.000+02:00

Four Four Two

2010-07-08T00:36:00.000+02:00

Egy ideje a Four Four Two magazinban is jelennek meg illusztrációs karikatúráim.
Megtisztelő, hogy a lap az impresszumban is jelöli a nevemet, bár a közreműködő munkám a szerkesztők, írók, fotósok munkája mellett iciripiciri - de lám, mégis.

Édes élet

2010-07-07T00:32:00.000+02:00

Én magam keserűn szeretem a kávét.
Feketén. Hosszún. Nagyon hosszún.
És arabikásan.
Az édes élet így még édesebb.

Ha jöttök, gyertek mindenképp!

2010-07-06T21:43:00.002+02:00

Folytatódik a folyamatos:
újra rajzigénylet a Szimplában "Ha jöttök, gyertek mindenképp!" témakörben. Pályázat azoknak, akik el tudják olvasni a felhívó plakátot. Itt a kihívás. (Nagyítót és nyugtatót használni szabad.)

Déli Afrika

2010-07-06T12:28:00.002+02:00

Néha a lapkészítésnél a tördelés túl jól sikerül, és több minden törik le a rajzból, mint kellene. A Hócipőben túl kicsi volt a hely, ahová a rajz került, így a szöveget egy kicsit rövidíteni kellett. Sajnos úgy meg nem lett értelme a poennek.
Itt van az eredeti szöveg.
Ha így sincs benne poen, akkor találjon ki hozzá magának a kedves olvasó.

Réka örök

2010-07-04T00:39:00.001+02:00

A Népszabadság heti magazinjában van egy kedves sorozat, ami emberek a könyvespolcait mutatja be. Az én polcom is be lett itt mutatva, Rab László mérte föl a teret. Olvassuk csak.

Réber

2010-07-03T00:38:00.000+02:00

Egy rajzolónak hosszú útja lehet, ha útra kel. Én magam megmaradok a magam kemence sutjában, de például Réber igen messze kanyarodott a papíron a tollával és ecsetjével.
Egy kezdeti Réber karikatúra és egy kései. Köztük sok év.

Dodó pluszok a könyvben

2010-07-02T00:23:00.000+02:00

Igazság szerint nem szeretek könyvbe firkálni, írni, rajzolni, szöveget megjelölni, hullámos vonallal aláhúzni, semmit se, amit a könyv betű és kép nélküli üres felületére tollal, ceruzával lehet ráerőszakolni. Ezért a saját dodóskönyveim dedikálása is furcsa érzületeket kelt bennem, mert egyrészt nem akarom, másrészt aki meg kéri a dedikációt, az akarja, tehát neki szívesen megteszem - de a belefirkálás így eléggé tudatrepedéses állapotban zajlik.
De megszerettem a dedikálást, mert fura viszonylatú egykockás sztripek születnek: mint például itt, ahol Pedró egy pedrókalapos Dodót kapott.

Szóval jó emlékek ezek a kis dokumentumok, kár, hogy a dedikált dodós képek már mind elvesztek számomra, mert nincs mindig lehetőség a fotózásra. A pedrósat is Pedró küldte el ímélben utólag. És van, amikor a fotó nem a Dodót, hanem a dedikálót örökíti meg, mint ezeken a képeken, ahol a könyvgyűjtőkkel a Westend egyik kaféjában találkoztunk, hogy kezükbe kaparinthassák a könyvet.

Pár kockában

2010-07-01T00:58:00.000+02:00

A Párkocka.hu újra meghozta a kedvem a sztrip műfajához, és munkás napjaim során már nem csak röfi-pöfi viccecskékben szerkeszti a poénívet, hanem közéletiskedek is vele.
Sztrip, ami aszondja a le nem írt utolsó sorában: "Változtasd meg élted!" Hűha.

Laokoon

2010-06-30T00:43:00.005+02:00

Trianonról kellődzött rajzolnom, és a Laokoon csoport jutott eszembe, kígyó helyett tekergőző államhatárban fuldokolva. Régen ilyenkor a könyveket lapoztam, hogy keressek fotót a szoborzatról, mostanság a keresőbe enterezem be a hívószót.
És lőn szememnek tágranyílt csodálkozása, mikor rájöttem a sok képet böngészve, hogy a Laokoon csoport bizony nem csak előlről nézhető, mint egy föstmény, - bár könyvben eddig minden fotót csak így láttam róla -, de bizony ez egy szobrászati mű, amit oldalról, sőt, horribile dictu hátulról is lehet szemlézni. Lám, mit tanít meg nekünk az igazi valóságról a virtuális hozzáférés.

Nem vébésvicc, bár a látszat

2010-06-29T00:42:00.001+02:00

Ria! Ria!

2010-06-28T00:39:00.000+02:00

Mostanában valami foci megy a tévében

2010-06-27T17:37:00.000+02:00

Párkocka alkotótábor

2010-06-24T20:27:00.008+02:00

Dógozni, emberek! - ez az alaputasítás, amivel működik a családfentartó férfiember, szóval a váci kiállításmegnyitó utáni fröccsözés befejeztével fogtam pakkjaimat, sátramat, és szálltam a vonatra, hogy a Nyugati pályaudvarnál csatlakozzak a Párkocka munkacsoport alkotóközösséghez (rajzolók: Göndöcs, László Plá, Marabu, gördítők: Ádám és Juan, - Dzsó igazoltan távol, nőügy), és egy teljes éjszakai autózás után alkotótábort formáljunk a Dolomitokban lakó Párkocka munkatársunkkal, Merényi Dániellel.

Háttérinformáció: én az itthoni íróasztalomtól igen ritkán távolodom el, emberi, szakmai kapcsolati hálóm igen lukas és hiányos, így egy ilyen úton mindig naiv csodálkozással szemlélek minden új személyiséget, akit kicsit közelebbről megszemlélhetek, és gyermeki tudatlansággal örülök minden új információnak, ami a világot festi le előttem: képregényszakmáról, olasz pasztákról, meg arról, hogy az olasz autóspihenőknél látni több szép nőt vagy a szlovénnél. (A szlovénnél.)
Jó látni a megszokott arcok, házak, képek után mást. Jó látni a vasárnap reggeli harangszóban a templom felé ballagó olasz kisvárosi asszonyokat (na jó, mondjuk ez tök olyan, mint otthon), meghökkentő nézni a tavi kempingünk melletti kis hegyipatak torkolatánál ívó lazacféleség halakat, jó ebédelni, vacsorázni a tévedhetetlenül biztos olasz tésztát, salátát, jó üldögélni kávé mellett ebéd után a hegyek alatt a füvön, az összetolt asztalok mellett, és ott firkálgatni hülye sztripek vázlatát, jó egy naplementés tóparti sörözés közben meghallgatni, hogy buggyan ki a lélekből kicsit több szó, jó nézni a mészkőhegyeket.

Na ez volt a kihelyezett alkotótábor.

(fotók: Juan, mozgókép: tőlem)

Lyra Könyvesház, Vác: Toronygaléria

2010-06-24T19:55:00.009+02:00

Június 11-én nyílt egy kiállítás Vácott az év könyvesboltjában. Címe: A vicces, az üzenős meg a művészkedő. Karikatúrák, persze. Icipici ez a Toronygaléria, de annál kedvesebb. Ráadásul túl sok karikatúra egymás után fárasztja az agyacskát, és az a mennyiség, ami itt falon tárva lett, pont elég.
Halász Géza volt hősies, és elvállalta a megnyitót, sőt, mondandója is volt: gondosan szerkesztett szöveggel készült.
Néhány rajzoló kolléga zónázott le Vácra Pestről, (velük az ígéretet betartva fröccsöztem egy kellemest a főtéri Curia Borházának pincéjében, - jó is az, mert akkor épp se eső se hideg nem volt, hanem valós nyári meleg, amihez illett a homoki bor fröccs. - Homoki bor: ez is megérne néhány sor elmélkedést.)
Rokonok, váci ismerősök alkották a könyvesboltban hullámzó vendégsereget, és ezúttal is jólesett, hogy néhányan szabadidőt pazarolnak efféle luxus tevékenységre, mint az ottlevés.

Ritkán hallja az ember, amikor szépeket mondanak róla és szakmájáról, ezért idemásolom Halász Gézát, okuljunk belőle:

Tisztelt megjelentek!

A drámaírók panaszkodnak néha, hogy azért nehéz a dolguk, mert Shakespeare annak idején mindent megírt előlük. A magyar humoristák sokszor Karinthyra mutogatnak: nincs ötlet, amit meg ne írt volna, amit el ne csent volna a jövő humoristái elől. Leonardo da Vinci mondása szerint, ha két ötlet megegyezik, akkor az nem jó ötlet. Az igazi alkotókat az teszi igazi alkotókká, hogy egyedülálló ötleteik vannak. Nem panaszkodnak Shakespeare-re vagy Karinthyra – dolgoznak.
Az ötlet önmagában azonban kevés. Erre mutat rá Marabu összeállítása, aki ennek a kamara-kiállításnak hármas címet adott: vicc, üzenet, művészet.
Tény, hogy a humorban éppen az ötlet, a geg, vagyis a vicc az alapvető. Az a kicsi plusz, amitől a humor humor, az a kis csavarintás, kimozdítás, átértelmezés, vagy valami, amire nehéz, talán lehetetlen képletet találni.
Tudjuk, hogy a csattanó annál hatásosabb, minél nagyobb meglepetést okoz. Professzorom a Közgáz Informatika Tanszékén, ahol évtizedekig tanítottam – hívta föl r
á a figyelmemet, hogy a viccek előkészítő része, a felvezetés, arra való, hogy a történet végén a poén a lehető legvalószínűtlenebb megoldás legyen. Ezt – információelméleti alapon – képletbe is foglalhatjuk, számíthatjuk. Azt hittem, megtaláltam a humoristák számára a bölcsek kövét: Nagyon meglepő dolgokat kell kitalálni, és máris dőlhetünk a kacagástól. Rögtön kitaláltam egy olyan példát, ami a legkisebb valószínűséggel következhet be: ötös találat a lottón… – Hát ez nem jött be. Ebben nincs semmi csattanó. Valami ötlettel nyakon kellene önteni. Például egy király, egy pénzügyminiszter, vagy mondjuk, az OTP vezére nyerné az ötöst. Vagyis nem elég, ha maga az esemény valószínűtlen, kell még hozzá valami. Lehetne példa egy hasra esés – mitől lehet vicces? - Ha egy tipegő baba esik hasra, mosolygunk, ha egy idős ember, sajnáljuk, de ha a főnök! Az vicc a javából. És ha ráadásul pocsolyába esik, abba sem hagyjuk a röhögést.
Sokak számára a humor ennyi: Jó vicc, jót nevetünk, nyugodtan alszunk, szépeket álmodunk. Újságokban, vígjátékokban, internetes vicces portálokon nagyon gyakori. Nem jutnak túl az ügyetlenkedős, hasra esős, helyzetkomikumon, rosszabb esetben a röfögős, recsegős disznóságokon.

Karikatúra kiállítás megnyitókon gyakran hangzik el, hogy a karikaturista „görbe tükröt tart elénk”. Vagyis kritizál bennünket. Nem csak kritizál, üzen. Azt üzeni, hogy nevetségesek leszünk, ha így viselkedünk. A nevetségesség súlyos büntetés. A nevetségessé vált embereket megvetik, gúnyolják – talán nehezebb a nevetségességből újra hitelessé válni, mint egy börtönbüntetés után. A humorista nyitott szemmel jár a világban. Elsőként veszi észre, ha egy helyzet, egy megoldás, egy politikusi megnyilvánulás nevetséges. Ezt nagyítja fel (carricare=nagyítani), torzítja, hogy még jobban fölfigyeljünk rá.
Karinthy is ezt tartja igazi humornak: megtalálni a nevetségest. Ez azonban mondatának a második fele. Az első fele így hangzik: Álhumor: nevetségessé tenni a dolgokat. Szerintem bűnös felelőtlenség! Valakit súlyos nevetségességre kárhoztatni bírósági ítélet nélkül, egy poén kedvéért, gyűlöletből vagy politikai számításból. Bűn és hazugság. Amikor egy humorista üzen, az az üzenet csak kristálytiszta igazság lehet. Ha nem az, akkor hiteltelen. „Ridentem dicere verum” – nevetve mondani igazat – tartja a latin mondás is. Az a humornak szánt rajz, amely igaztalanul akar nevetségessé tenni valakit, az álhumor. Rossz ízű propaganda. Kevés jó közéleti karikaturista van Magyarországon, aki tiszta eszközökkel tud indulatos lenni. Ezért szeretem Marabu közéleti karikatúráit.
Az mondandó, amit a karikaturista üzen, nem csak közéleti, nem csak politikai. A jó karikaturista igyekszik minden más nevetségest feltárni, amit ember elkövethet. Ezek a kicsiny, sokszor említésre sem méltó cselekedeteink, szokásaink, tulajdonságaink – feledékenység, nagyravágyás, kicsinyesség, irigység, rosszindulat, felületesség, reklámfüggőség, celeb-imádat, hiszékenység, hűtlenség, iszákosság, hivatali visszaélés stb. mind-mind a karikaturista témái, minden rajzával elénk teszi azt a bizonyos görbe tükröt, ami néha nem is olyan görbe…

A falakon látható kiállítás címének harmadik szava: művészet.
A művészet az alkotónak egy olyan játéka, – nevezhetjük ezt a játékot alkotói folyamatnak is – amelynek során kialakítja az üzenethez legjobban illő formát. Sokak szerint ehhez a kézügyesség, a ceruza vagy ecsetkezelés a legfontosabb. És a szem meg a képzelet. Azt hiszem, ez sokkal összetettebb. Devecseri Gábor, akit itt idézni fogok, költő, a versről beszél, de bármely más művészeti ágra igaz lehet (még a karikatúrára is):
„… én azzal próbáltam bizonyítani a közönség előtt, – írja Devecseri Gábor (A hasfelmetszés előnyei, Magvető, 1974. – ha már könyvesboltban vagyunk, legyünk pontosak!) – hogy a formának milyen fontos szerepe van, és mennyire nem választhatja a költő a formát önkényesen, hogy átírtam a Talpra magyar-t a Szeptember végén mértékére valahogy így:
Hát talpra magyar mert hív az idő
És elmondtam, ha Petőfi a Múzeum-kertben, a lépcsőn ezt a költeményt szavalja el, (…) akkor az emberek egyszerre csak elérzékenyültek volna, talán elálmosodnak, vagy szeretni kezdik az ellenségeiket, és az nem tesz jót a forradalomnak.
Van karikaturista, (Kaján, Marabu) aki pár vonallal találja meg a legjobb formát, van, aki szakállas vonalakkal, rézmetsző alaposságával (Császár), van, aki telerajzolja a lapot, (Sajdik, Jelenszky) van, aki mérnöki precizitással szerkeszt (Tettamanti) , van aki fényképszerűen realisztikusnak képet rajzol, (Fenekovács) és van, aki nem rajzol, hanem internetről összeszedhető elemekből építi föl a képét (pl. én). Ez nem mindig könnyű. Néha pár perc, de legtöbbször sok vázlat, radírozás, újragondolás eredménye lesz egy igazán jó kép. Ha a karikaturista jól választja meg a tartalomhoz a formát, jó karikaturista lesz, szeretik az olvasók, a szerkesztők, és itt-ott díjjal is jutalmazzák.

A poén, az üzenet és a művészet – ez a három összetevő, melyeket a karikatúra valamilyen arányban tartalmaz. Van azonban még egy, egy negyedik, mely nélkül minden mű a levegőben lóg: ez a közönség. A közönség nagyon heterogén: van, aki éppen azt szereti, ami többrétegű, mély humor, és van akit az is megnevettet, ha lát egy nagymellű nőt, vagy egy krumplifejű alakot a képen. Vannak művészek, akiket csak az utókor értékel. Ma már a sajtó műfajában ezt nem érünk rá kivárni. A közönség nem teljesen független az alkotótól, s az alkotó sem a közönségétől. A művésznek ma már lehetősége van arra, hogy alakítsa közönségét, sőt: együtt alakuljon a közönségével. Ilyen lehetőség a tömegkommunikáció, az internet mellett a kiállítás, ahol közvetlenül is találkozhatunk a közönséggel, ahogyan ma is.
Marabu sokat rajzol. Sok helyen jelennek meg karikatúrái. Marabu ebből él, ebből tartja fönn a családját. Egyik lap könnyebb vicceket közöl, a másik aktuális, közéleti humort vár el, a harmadik intellektuális rajzokat, a képregény kedvelők Dodót keresik, a kiállítók pedig az örök értékeket. És Marabu rajzol könnyűt, rajzol művészit, rajzol üzenetet, és ezeket minden kombinációban. És mind minőség. Marabu a topon szerepel. Sikeres, mert okos ötletei, ütős viccei és jól komponált rajzai vannak. Naprakészek, őszinték és gondolkodtatók. Én szeretem őket. Ez nem alkalmi udvariasság: sokan vagyunk, akik csendes, bölcs humorával a legjobbak közé számítjuk.
Megtisztelő, hogy fölkért kiállítása megnyitására.

__________

És a kiállítás három mosolyos embléma rajza,
a vicces:

az üzenős:

meg a művészkedő:

Velem soha nem történik semmi

2010-05-13T12:50:00.001+02:00

SZÜNET

(Hosszú szünet, na igen.)

Sztrip = Párkocka.hu

2010-05-04T19:58:00.002+02:00

Napi frissítésben új és új sztripek. Több szerző, mint biztosíték. Aki nem hiszi, járjon utána!
Vagy kell egy kis biztatás? Akkor nézz el ide.

Kultúrrovat

2010-05-04T19:37:00.003+02:00

Idén először kerül megrendezésre a Budapesti Képregény- és Karikatúra kiállítássorozat. Ennek keretében május 5-től hat helyszínen tekinthetők meg képregényes tárlatok Budapest belvárosában.
A hat helyszín közül a kArton Galériában három alkotó képregényei és karikatúrái tekinthetőek meg:
Gróf Balázs (Est lapok),
Pásztor Tamás (Tomster),
Marabu (Hé, Dodó!)

Megnyitó: 2010. május 5. szerda, 19:00
(kArton Galéria, Budapest, Alkotmány u. 18. – kéretik csöngetni)
A kiállítást megnyitja Bayer Antal, képregénykritikus.
A kiállítás megtekinthető május 28-ig.

Gyuszáljuk a cerkát

2010-05-04T19:32:00.003+02:00

Aki hallja, adja át: a ceruzák gyuszálása folytatódik a Szimplában.
A lényeg a játék. Várjuk a játékosokat, akiknek még öröm a rajz, és nem holmialkalmazottgrafika.

Mondhatni: rajzmix tíz évvel ezelőttről

2010-05-04T19:27:00.004+02:00

Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ide bele a kasszába, ni

2010-04-21T09:05:00.003+02:00

Kiskedvenc rajzom a kampány előtti időkből.
Természetesen a rajz nem igaz.

II.József: Ez valami modern?

2010-04-20T00:12:00.000+02:00

További sportrovat

2010-04-19T00:09:00.000+02:00

Ez a rajzom az egyik kedvencem a sok közül. Hogy miért, nehéz megmondani.
Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az ember miért szereti például a mákot az egyik süteményben, és a másikban miért nem.

Tudatos fogyasztó

2010-04-18T00:08:00.000+02:00

Sportrovat

2010-04-17T00:08:00.000+02:00

Egy kis Kiss

2010-04-16T08:59:00.002+02:00

Ezt már régebben rajzoltam, de nekem örök darab.

Aki már látott tengerimalacot, az tudja értékelni a rajzban rejlő nagyívű marhaságot.

A toll fegyverével

2010-04-15T10:56:00.003+02:00

Környezetvédelem ügyben harcosan odacsapok az asztalra, és felemelem szavam a városi levegő túlzott szennyezettsége ellen, ejnye, ez már tűrhetetlen, nahát! Természetesen mindezt a humor puha, buborékfóliás csomagolásában, hogy ne fájjon.
Íme, a karikaturista munkaköre.

Fesztivál az egész világ

2010-04-14T10:18:00.004+02:00

Kedd este volt a Várban a Magyar Kultúra Alapítvány házában a XIV. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál kiállításának megnyitója.

Tisztelettel kijelenthetem, hogy idén az egész mezőnyben a zsűri volt a legerősebb: Kaján, Sajdik és Kozma Péter pontozták a beérkezett anyagot, szóval kemény szakmai szemek ítélkeztek, mégpedig a következőképpen:
1. Gyöngy Kálmán 2. Kelemen István 3. Weisz Béla

Gyöngy Kálmánnal gratulációval rázhattam kezet, viszont, (élő riport, az események közepéből), a két másik helyezett nem tudott eljönni, mert mindkettőnél beteg lett a gyerek, és őrizték a kiságyat, - szóval nekik nem rázhattam meg semmijüket. Majd rázom legközelebb, ha másutt nem, Baján, a bogrács mellett. (Balladai homály: vajh mi lehet Baján a bogrács mellett, s miért? - Majd egyszer tán ez is kiderül.)

A demokrácia labirintusában

2010-04-14T10:17:00.000+02:00

Ja igen, volt itt egy választás, ha jól tudom, szóval eredményhirdetés

2010-04-13T00:12:00.002+02:00

Mindig emlegetem, hogy milyen nehezen boldogulok a portrérajzolással.
Nem csak az a gond, hogy hasonlítania kéne, hanem az is, hogy közben benne kéne maradnom a krumpliorrú rajzi világomban is, még akkor is, ha az arc ezt nem igazán akarja.
Sokat firkálok, míg ilyenkor lesz valami a tervből.

Fedél nélkül

2010-04-12T19:09:00.001+02:00

Ma esett az eső. A borongós idő a szociális érzékenység húrját pendítette meg bennem, és előhalásztam ezt a rajzot.

Költészet napja

2010-04-11T13:36:00.005+02:00

Mint tudjuk, ma van a költészet napja, ezokból tegnap Dunakeszin, a VOKE JAMK nevű művházban karikatúrakiállítás nyílt. (A régi gyártelepi dizájntól teljesen elolvadtam, volt itt ám régen népkultúra és népművelés, kár, hogy ma már csak a morzsákat sikerül mindebből továbbmenteni, de azért van, aki még viszi a fáklyát.)

Költészetes helyet inkább kissé zenei volt a kiállított rajzanyag témája, de sebaj, a kettősséget feloldotta Dinnyés József daltulajdonos, aki a megnyitó után ironikus-humoros verseket, szösszeneteket, epigrammákat pöngetett a gitáron.

Ludas Matyi képújságja

2010-04-09T11:49:00.004+02:00

Az, hogy háromszor veri-e vagy nem-e, az még nem tisztázott, viszont az tuti, hogy elindult a Ludas Matyi blog. Írók, rajzolók, és egyéb depressziós munkatársak üde tréfáival. Hamarosan felbukkannak tőlem is rajzok, csak tessünk figyelni.

Broáfka Ottokáros nosztalgia 2004-ből

2010-04-09T11:37:00.004+02:00

- Halló! Kretén szerkesztősége?

- Nem, téves.

- Akkor elnézé...

- Há-há-há!!!... Csak vicceltünk! Ez itt a Kretén szerkesztősége, és személyesen Broáfka Ottokár főszerkesztő beszél! Hihihi! Csak poén volt! Hehehehe!!!

- Ööö... izé.

- Ne lepődjön meg, mi itt a szerkesztőségben mindig tréfálózni szokunk. Hö-hö. Hö-hö. Mondja csak. Hö-hö.

- Kérem. Izé. Szóval, az Országos Médiaügyi Ellenőrzésügyi Főbizottságtól hívom önöket. Statisztikai kimutatásunk szerint az önök főszerkesztőjének, Broáfka Ottokárnak a neve 2004-ben több mint 360-szor hangzott el a magyar sajtóban, ezzel elérte azt az alaplimitiet, amelynél...

- Púúú!

- Ööö... Tessék?

- Há-há-há!... Csak vicc volt! Ne ijedjen meg, nem igazi puki volt, hanem csak egy csintalan tréfa!... Hihihi! Csak poén! Egy ilyen púzópárnával csináltuk. Figyelje csak: púúú! Hö-hö. Hö-hö. Tudja, mi szoktunk itt a szerkesztőségben így viccelni a telefonban. Hö-hö. Tessék csak folytatni.

- Eee... ööö... tehát... tehát az önök főszerkesztőjének, Broáfka Ottokárnak médiabeli említettsége idén elérte azt a határértéket, ami alapján automatikusan celeb kategóriába kerül, és emiatt kötelező kiadnia egy önálló cédét, valamint egy szakácskönyvet és egy önéletrajzi regényt. Kötelességem figyelmeztetni a szerkesztőséget, amennyiben a folyó 2005-ös évben nem tesznek eleget cédémegjelentetési kötelezettségüknek, kötbért kötelesek fizetni a Nemzeti Kútúrális Alap javára.

- Halló, Földlakók! Itt Zbrgx kapitány, a Dumdurung űrhajó parancsnoka beszél. 10 másodperc múlva megkezdjük a Föld oxigénkészleteinek elszivattyúzását. Halló, halló! Haladéktalanul kezdjék meg a Föld evakulálását, különben nem vállaljuk a következményeket. Tíz... kilenc... nyolc...

- Tessék?

- Há-há-há!!!... Csak vicc volt! Poén! Höhö. höhö. Nem Zbrgx kapitány beszélt, hanem mi voltunk azok, csak elváltoztatottuk a hangunkat. Höhö! Ne ijedjen meg, mi szoktunk így tréfálkozni sokat itten a szerkesztőségben. Höhö! Azt a Broáfkás cédét pedig, és ezt a legnagyobb határozottsággal állíthatom, haladéktalanul elkészítjük! Oörová, mösszijő!... Há-há-há! Ne ijedjen meg, mi nem is tudunk fransziául, csak vicceltünk! Avvisszonlátásra! Hö-hö. Hö-hö.

01. Felfújtuk a színes kotont, sej de jót mulattunk .......... 2:51
02. Édösanyám perecének szögletes a csücske ............. 3:48
03. Ne kacsints rám, barna kislány, elzsibbad az arcod ...3:27
04. Kivirágzott a tarhonya, viszek galambomnak .............2:50
05. Puki nélkül nincs dáridó, kérek egy kis csöndet ....... 3:24
06. Elővettem a tamburám, bezártak az ólba .................. 3:41
07. Pléjbekkről szól a víg nóta, dizsiznek a jányok .......... 2:58
08. Kinőttem a gumicsizmám, gyászba van a szívem .......3:17
09. Tárva-nyitva van a sliccem, jaj nehogy felfázzak ...... 3:52
10. Buli lesz a mi utcánkba, lábat kéne mosni .................3:07

Broáfka Ottokár: ének, citera (02, 08, 09), kolomp (02, 06), balalajka (09), tangóhermónika (01, 04, 10), befőttesgumi (08, 09), cintányér (01, 07, 10), hanversenyzongorafedél (05, 07, 08), nejlonzacskó (09), babzsák (03, 09)

Vokál: a Kretén Szerkesztőségének Jódlizenekara

Hangszerelte: Broáfka Ottokár
A dalszövegeket szóviccekkel gazdagította: Broáfka Ottokár
A saját viccein pléjbekről kacag: Broáfka Ottokár
Producer: Broáfka Ottokár
Ízléses borító és más tréfák: Marabu ikertestvére

_______________________________

Előkészületben:

Broáfka Ottokár:
111 rakottsajt recept fotókkal körítve
Szagos receptkönyv Magyarországon először! 111 mellékelt sajtszag! (A sajtkönyv mellékleteként kivágható és összeragasztható 3D-s sajtmakettel is kedveskedünk vásárlóinknak.)

A bölcsödétől a főszerkesztői székig
Broáfka Ottokár hősies életének regénye két kötetben
Broáfka Ottokáros fotókkal gazdagon illusztrált életrajzi könyv, exkluzív zsírpapírkötésben! Eddig még nyomtatásban sehol meg nem jelentetett családi fotók: Broáfka Ottokár alúlról és felűlről! Közeli fotók Broáfka Ottokár hónaljáról.

A könyvek már MOST megrendelhetők! Megéri sietni! Első huszonöt vásárlónk egy-egy Broáfka Ottokáros matricaalbumot kap ajándékba, és még számos további meglepetés, hirtelen árengedmény és bálás használtruha kerül szétosztásra!

Játsszunk demokráciásat

2010-04-08T08:07:00.005+02:00

(Ezt a játékot kábé 2002-ben ötlötem ki.
Változott azóta valami? A 19-es mező felirata biztosan.)

NÉPSZERŰSÉGI MÁSZÓKA
társasjáték politikusoknak

A játék célja:
Egyre feljebb jutni a népszerűségi mászókán. Miért? Csak. Aki a legnépszerűbb, az a májer, az viszi a tétet, a bankot, a príma titkárnőket, a manit a bőröndben, és mindent, amit akar.
Vigyázz! Pénzre megy! Menet közben vissza ne csússz a népszerűségi listán, mert a zsebed bánja!
A játékosok száma:
Legjobb, ha egyedül játszol, mert akkor biztosan te nyersz. Ha muszáj a többieket is bevenned a játékba, akkor próbáld kiszivárogtatni vagy feljelenteni őket, hátha valakit közben elvisz a rendőr, és akkor máris nőttek a nyerési esélyeid.
A játék menete:
1. BÁBUVÁLASZTÁS
Válaszd azt, amelyik a legszimpatikusabb. Ha ennek ellenére mégis hasonlítana rád, inkább próbáld elcserélni másra.2. DOBÓKOCKA VÁLASZTÁS
Legyél szemfüles! Sok minden múlik azon, melyik dobókocka jut neked. Csapj le a hatosra! Leghelyesebb persze, ha mindhárom kockát saját magadnak harácsolod be. (Azért légy résen ilyenkor is! Pajtásaid biztosan hoztak magukkal tartalék cinkelt kockát.)3. START!
Sorban dobjatok a kockáitokkal, és lépjetek annyit, amennyit akartok, és ami még nem feltűnő a többieknek.
Cél, hogy egyre följebb emelkedjetek a népszerűségi sorban. Indulási hely: gyengébbeknek az egyes mezőről, az erősek maguk választják ki, honnan.
Játék közben keress magadnak szövetségest, ilyenkor ti dönthetitek el, hogy a többiek mikor maradnak ki egy dobással.
Egymást kiütni szabad! A többiek kockáját eldugni szabad! Csalni szabad!
Illetve nem szabad, de nehogy már emiatt változtass a szokásaidon.
4. LÉTRÁK
Aki létrához ér, fölfele vagy lefele csúszik, a létra irányától, és az alább megadott okoktól függően.
5. ÉS MOST KEZDŐDHET A JÁTÉK! VIGYÁZAT! TÉNYLEG PÉNZRE MEGY!

LÉTRÁK

2. mező
Választások előtt igéred, hogy te majd egészen másként csinálod. Népszerűséged nől.
22. mező
Választások után egészen másként csinálod, mint ahogy igérted. Népszerűséged csökken.

5. mező
Pénzt adsz egy koldusnak. Népszerűséged nől.
9. mező
A pénzről számlát kérsz a koldustól, költségként elszámolod, az adományozásról készült videófelvételt felhasználod a választási kampányodban. Népszerűséged csökken.

8. mező
A sajtó beszámol arról, hogy misére jársz. Népszerűséged nől.
28. mező
Fekete misére. Népszerűséged csökken.

10. mező
Az ellenzékből beintesz a kormánynak. Népszerűséged nől.
23. mező
A kormányból beintesz az ellenzéknek. Népszerűséged csökken.

16. mező
Jobb körökben kezdesz forgolódni. Népszerűséged nől.
19. mező
Szélsőjobb körökben. Népszerűséged csökken.

20. mező
Leleplezel több felháborító visszaélést és ronda korrupciós ügyet. Népszerűséged nől.
31. mező
Leleplezik több felháborító visszaélésedet és ronda korrupciós ügyedet. Népszerűséged csökken.

24. mező
Fellendíted és felvirágoztatod a gazdasági életet. Népszerűséged nől.
35. mező
Természetesen a saját pártod cégeinek gazdasági életét. Népszerűséged csökken.

26. mező
Nagyon szereted a családod. Népszerűséged nől.
34. mező
Nagyon szereted a családod, ezért sógorodat kinevezed főtanácsadónak az Állami Fő Rt-hez, anyósodat kiemelt fővezetőnek az Állami Főmagánkuratórium Kft-be, Döncike unokádat pedig (a libling!) a Vidámpark főigazgatótanácsi vezetőségi főbeltagjának (nagyon szereti). Népszerűséged csökken.

27. mező
Politikai ellenfeleidnek békejobbot nyújtasz. Népszerűséged nől.
38. mező
A békejobbot az álcsúcsára nyújtod, aztán beviszel egy békebalhorgost a fültövére, majd egy békejobbegyenest a gyomorszájára, és egy békeduplatalpas sorozatot a veséjére. Népszerűséged csökken.

32. mező
Nem írod alá a gazdasági megszorításokat, és a nép, az istenadta nép kizsigerelését tartalmazó programcsomagot. Népszerűséged nől.
40. mező
Mert nem tudsz írni. Népszerűséged csökken.

Kellemes játékot!
És ha nem sikerül feljutnod a népszerűségi csúcsra, ne keseredj el! Vegyél meg zsebből egy közvéleménykutató intézetet, és rendelj meg tőlük olyan közvéleménykutatást, amiben majd te leszel a legnépszerűbb fazon a politika gidres gödrös pályáján.

Kapitali

2010-04-07T14:58:00.002+02:00

Hogyan láttam a múlt évezredben a mi szép új világunkat?

Kampányhét

2010-03-31T00:34:00.000+02:00

Kampányhét

2010-03-30T00:33:00.000+02:00

Kampányhét

2010-03-29T12:28:00.002+02:00

Olyan ritkán montázsolok, pedig jó játék. Ez a rajz a ritka alkalmak egyike.
Éljen a Haza! Szavazz Kossuthra!

Kelet-Európában jártunk

2010-03-28T00:37:00.000+01:00

Miselin * * *

2010-03-27T00:35:00.000+01:00

Porond

2010-03-26T00:33:00.000+01:00

Kicsit sötétre színezett rajz, alig látni. De kinyomtatva már olyan sötét lett, hogy én se tudtam, mi van rajta.

Au 79

2010-03-25T00:28:00.001+01:00

Kampányolásos rajz

2010-03-24T00:25:00.000+01:00

Lehet Esetleg Nagyon Más a Politika

2010-03-23T16:05:00.005+01:00

*fr hívta fel a figyelmünket, hogy még nincs veszve a haza, van politikus, aki nem csak plakátarc, hanem akire bizton rá is bízhatjuk szavazatunkat.
Vagy elnöknek, vagy ülnöknek, de ő kell nekünk.

("Who are you going to believe, me or your own eyes?" Groucho Marx)

Juventus

2010-03-23T11:23:00.001+01:00

Petőfi koszorúi

2010-03-15T00:38:00.000+01:00

A legoptimistább magyar ünnephez három Babits sort, az ünnepet kísérő zajról és csöndről.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje

Végülis tényleg. Nem elég tudni, mit nem akarunk. Arra mindig könnyű rájönni. Azt kéne tudni, mi az, amit akarunk. Ez a nehéz.

Na jó, kis gondolkodás után rájöttem, mit akarunk. Ingyen sör, örök élet, na persze.
Hát akkor Uccu, magyar, hí a haza.

Korszakváltásos történet

2010-03-14T00:22:00.001+01:00

Treff

2010-03-13T00:15:00.000+01:00

Nem most történt. Nem Magyarországon. Nem is történt ilyen.
Ez csak kitalálás.

(Hogyan csináljunk tüsszentést négy emberrel? Jelre egyszerre kiáltanak. Az első: treff! Második: pikk! Harmadik: kőr! Negyedik: káró! Kész is a tüsszentés. - A Siccben olvastam. Működik.)

Anubisz

2010-03-12T13:12:00.001+01:00

Nagyítás

2010-03-11T09:31:00.002+01:00

Rumcájsz talált tárgya

2010-03-11T08:40:00.006+01:00

Kezdem az elején.
Sok évvel ezelőtt a TASZ (nem a régi szovjet, hanem a mai magyar jogvédő) elhatározta, hogy plakáttal tájékoztatja az ifjúságot, hogy ha szívnak, azt hánytól hány évig terjedően szívhatják meg. A karikatúrát választották üzenethordozónak, engem pedig ötletelőnek és tervezőnek.
Ez a plakátocska született:

Telt múlt az idő, és nem oly rég Rumcájsz, (nem a scsecsini, hanem akit a Kretén füstje megcsapott), jártában keltében rábukkant egy plakátocskára, amit négy részletben lefényképezett, és elküldött nekem, hogy örömöt szerezzen vele.
Hát volt is nálam nagy öröm.
Ugyanis nekem nincs ilyen plakátom, nem is láttam még ilyet.
A plakát távolról emlékeztetett az én régi plakátomra, közelről azonban akadtak eltérések.
Új rajzokat fedeztem fel rajta például, szépen beillesztve a többi közé. A kiadó neve sem TASZ, hanem BRF- és az utolsó betűt eltakarja a felpöndörödő papír csücske, lehet tippelni, hogy K vagy CSÉ van ott. És hiányzik az a rajz, ami arról szól, hogy a rendőrségen a kihallgatáson mire ügyeljenek a saját érdekükben a lebukott ifjak. Az pedig, hogy a fő karikatúrám szövegébe belenyúltak, és törölték a narrátor szövegemet, külön meglepetés volt.
Rajzoló nevet feltüntetve nem találtam, pedig úgy sejtem, lehetne ott több is, például az enyém, és például azé, aki ügyesen odarajzolt még. De a fotó elég homályos volt, lehet, hogy bolhabetűkkel ott van valahol a szerzői jog. Ki tudja.

A négy fotóból egyberagasztgattam a plakátot, tessék: