Népnézőben

Séta a térben

Néhány napig messze jártam, néztem a világot, a füveket, vizeket, köveket, meg az épített tereket, sőt, lemértem lépésekkel is.
Úgy tűnik, a világ még mindig kerek.

(Szabó Liza fotója)

Nahát, mit nem mondok!

(Másik beszámoló régebbi eseményről.)
Lelkiismeretes dolgozó vagyok, ezért tartom magam a Sajtómunkások és Bértollnokok Munkaköri Leírásában rögzített kitételekhez, miszerint munkám elemei a hazudás, csúsztatás, ferdítés és elhallgatás. Tehát a velem készült riportban is e kitételek szerint válaszoltam.

(Kábé ekkora poénokat kell az újságba tennem. - Kallos Bea fotója a Café Magritte-ban készült)

Női megközelítés.

Többkockás


A közéleti rajzokat alkotva is sztripes hangulat fogott el, úgyhogy most a lapokban lesz egynéhány többkockás rajzocska.

Az én családom

Középső lányom néhány éve készült munkája. A "papa" lennék én. Az "én" lenne Fanni lányom, vastag kerettel kiemelve.

Kövesd a daimont

(A hosszú túra miatt néhány régebbi eseményről csak utólag tudok hírt adni. Tehát értesítem a T. Közönséget, hogy Halter András és Fejős László a Cafe Magritte-ban állított ki.)

Cafe Magritte. Egy hely, ahol a falon képek lógnak, és a kirakatablakban lepelben ül Isvara Krisna Dász és Syámasundara Dása, és beszélnek. Háttal az utcán elsétálóknak, akik néha benéznek, és szembe kerülnek a hallgatókkal, akik most egymással kontrasztban láthatnak arcokat, - a sietők, meghökkentek, fölényesek és közönyösek mellett az elsődleges és örök felé tekintőket. Az egyik azt mondja: gópánganá-lampata-taiva-jatra, a másik pedig a képekre gondolva azt tanácsolja nekünk: figyeljünk a daimonra.
Megfogadjuk a tanácsát.


(Fent: Halter festménye. Képes beszámoló a kiállításmegnyitóról: Amritacsoport, klikk.)

Talált tárgy

Örök emlék

Zöld tavitól Nagymorgás felé

A

A rajzoló elindul a Zöld tavi turistaháztól a Nagy-Morgás hágó felé, elégedetten körülpillant a katlan felhőbe vesző ormain, áfonyával erősíti testét, (egy kicsit túljátszva a szerepet), majd belegyalogol a ködbe a cikkcakkos emelkedőt taposva, végül eltűnik a szemünk elől.
A hágón arcba csapó jegesesőről, esőponcsót vitorláztató szélviharról és mennydörgésről nem készült felvétel, pedig az lett volna ám a kacagtató. (A szembecsapó széltől a poncsó Marylin Monroesan felfújódik a nyak köré, és a Forma egyes sebességgel szemből jövő esőtől egy másodperc alatt csurig ázik nyaktól bokáig a karikaturista. Ohohoho.)

Lakinger Béla Zsebcirkáló

Ma jelent meg a rajz. Kíváncsi vagyok, hány (ifjú) olvasó tudja, ki lehet az a Lakinger Béla, milyen hőstettet vitt véghez Abádszalókon, mit keres a róla elnevezett zsebcirkáló a Rákos-patakon, és hogy tulajdonképpen miért -zseb, és miért említi a hírbeolvasó, hogy a médiaháború még nem tört ki, és hogy miből áll a Ferencvárosi Koktél, és hogy felváltotta-e már valaki H. Kovács új hetvenöt forintosát.

És hogy tulajdonképpen mit csinál most Zölderdő?

Tátra után

Még jó korán, időben lefoglaltunk nyolc kiválóan ködös, esős, szélviharos, villámlásos (ez grátisz járt) napot a Tátrában, az utóbbi napokat ott töltöttem. A kiszolgálás remek volt, nem spóroltak az esővel. A bakancsom még kint szárad az udvaron a napon, viszont én itt bent már megrajzoltam az első munkarajzomat, és el is küldtem a lapnak. Most nekikezdek a többi karikatúrának. A fenyők, törpefenyők, kövek, patakok után most figyelmemet politológusok, közgazdászok, történészek írásaira fordítom. Aztán itthoni pihenőként jöhetnek a sztripek.

Egyébként a tátrai fenyők rosszabbul élnek, mint négy éve. És sokkal rosszabbul, mint húsz éve. A politikai klíma persze nem érdekli őket, viszont az éghajlati klímaingadozás alaposan beleszól az életükbe. Ez a tarpataki fenyő is kidőlt a sorból. És hányan még.


"Kézzel fogható tanulságot nyújt ez erdőkben maga a természet arra nézve, hogy uj állabaink telepítésénél minő fanemet válasszunk, ha ezek állandóságát biztosítani akarjuk, és mégis, eltérőleg a természet ezen útmutatásától, mi a mi korunk munkájának gyümölcse? — az, hogy mindamellett is ezen állabokból a jegenye-fenyő észrevehetőleg mindinkább kiszorul s helyi különbség nélkül mindenütt a lúcz-fenyő részesül a mesterséges utántenyésztés előnyében; ugy, hogy utódainknak bizonyára nem lesz okuk panaszkodni a miatt, hogy mi ezen fanem
iránt kevés figyelemmel lettünk volna. Hogy vájjon egyúttal fognak-e örvendeni is e fölött s ezen állabokat teljes vágható korukig fenntartani képesek s szerencsések lesznek-e ? olyan kérdés, melyre már most meglehetős biztonsággal tagadólag felelhetünk."

"A túlsürü zárlat mellett természetesen a gyökérzet megfelelő fejlődése és kiterjedése is akadályozva van. s miután a lúczfenyő különben is csekély felszíni gyökérzetü, az állab a szelek szakadatlan rombolásának tétetik ki, a törzsek gyökérzetükben meglódulnak, beteges állapotra jutnak s mint ilyenek képezik a fenyőszú ama költő-tanyáit, melyekben a kártékony rovar — kivált szelid, védett helyeken — évenként rendesen két izben rajzik s rendkívüli gyorsasággal és emberi erővel legyőzhetetlen mennyiségben elszaporodik."

(Pausinger József: Fenyőféle erdeink felújításáról - Erdészeti Lapok 1876.)
http://epa.oszk.hu/01100/01192/00582/pdf/