Mega sztárpolitikus rulez


Már megint nem vagyok naprakész: elcsusszant a rajz egynehány hetet. Remélem, kedves olvasók, azért még mindenki emlékszik arra, mi is az a megasztár dolog.

Békesség a jóakaratú embereknek meg ilyesmi

Osztályfreskók

Nem tudom, hajdanában, általános iskolás koromban mit tanultam a reneszánszról, viszont az biztos, hogy ha a fej kapott is valamit, a kéz tétlen maradt közben, és így a szív sem tudott ott lenni igazán az eseménynél. Ezt azért írom le, mert legkisebb lányom, Liza egészen másként találkozott ebben a félévben a reneszánsz fogalmával. A reneszánsz művészet jegyében saját kezűleg festett kis freskókkal díszítették az osztálytermüket.
A videó a váci Waldorf iskola idei adventi bazárán készült, amikor is a lányom osztályában volt egy kis kiállítás az iskola diákjainak munkáiból. (Ezért nincsenek éppen padok és székek a teremben.)
A falon pedig ott vannak a kis freskók, lehet áttekinteni. (Liza és Márkó közös műve a kék mellényes, oldalról ránk tekintő ifjú.)

video

Ha valaki még szeretne a váci Waldorf iskoláról többet is látni, nézze a Duna tévé egyik vácról szóló műsorát. A 24. perctől indul a sor, - a felvételeket ők is az adventi bazár idején készítették.

Fenyőünnep


Szeretem, ha az egész család együtt örül az ünnepnek, ezért idén vettem egy fenyőillatú vécéillatosítót. Eddig nem volt szokás erre minálunk belelógatni idegen dolgokat a vécékagylóba, de ez az adventi bevásárlási láz engem is magával ragadott, és gondoltam, a hangulat legyen a vécén is hangulat.
A használati utasítás ajánlotta, hogy helyezzük a víz sodrába. Hát nem gondoltam volna, hogy olyan nehéz lesz megtalálni a megfelelő pontot. Edig nem fordítottam túl nagy figyelmet a víz vécébeli viselkedésére, de most meglepett, milyen fura örvényléseket és sodrásokat produkál egy-egy öblítés. Először vad és szertelen vágtatásnak tűnik a vízfolyam, de néhány öblítés után már látszik, hogy a víz útja olyan kötött és felbonthatatlan szabályok által van irányítva, mint a csillagképek mozgása az égbolton. Az első próbálkozásoknál alig érte víz a lógattyút, aztán az áthelyezesésnél majdnem magával ragadta a víz sodra. Talán most már sikerült megtalálnom a kiegyensúlyozott középpontot.
A fenyőillat egyébként nem olyan átható, mint amire számítottam. Lehet, hogy meg kellene néznem, nincs-e ott belül celofánba csomagolva a zöld fenyőizé, mert úgy tényleg jogos a nehezen oldódás.

Kiskarácsony, nagyobbacska karácsony

Betlehem


Aki ma sem érez áhítatot, az vessen magára.
Kivétel persze: muzulmánok.
Taoisták.
Satöbbi.

Pótlólagos megjelenés


Elfelejtettem Mikuláskor betenni ezt a képecskét, pedig jogosult lett volna rá. De jobb későn, mint.

Vegyevigye


Egy kis Kiss-sel tisztelgek a nagy adventi vegye-vigye néppünnep előtt.
A rajz még az ősidőkből való. A grafika nyers és csikorgó. Hát ez volt régen.

A nagy dodóshét

És most!.... Hohohohó!
Dodóshét következik!

Tán csak nem az önfeledt kacagás kedvéért? De igen!

Tán csak nem azért, mert Marabu lusta kitalálni naponta valami friss, naprakész, hírértékű szórakoztató újdonságot a BlogLapra? Ó nem! Dehogy! Egyáltalán hogy nem! De nem ám!


Ma nem rajzolunk

Legyen egy kis szünet a sok idióta kép után. Ma nem rajzolunk, ma legyen csak idióta betű.

Néhány éve terveztem, hogy készítek egy színes, csinos kis könyvet, ami teli lesz állatos viccekkel, találóskérdésekkel, rajzocskákkal, poénkodással, a könyvesboltokból kapkodni fogják, jó sok pénzt kapok érte, és veszek rajta olyan böhöm terepjárót, ami olyan magas, hogy csak létrával tudok beszállni beléje.

Aztán úgy alakult, hogy mégse.
De nem baj, eljutottam néhány sorig, azt most megosztom.


NAGYON OKOS ÁLLATOS KÖZMONDÁSOK

A bálna se mindig csak elöl bugyborékol.
Oroszlánszaga a nyúlnak is lehet.
Ha már beleléptél, mellékes, hogy rotweiler vagy magyar vizsla.
Döglött papagály napokig csöndbe’ van.
Ha a pizzás a tehenét dicséri, rendelj inkább spagettit.
Cseresznyéhez ingyen jár a kukac.
Kígyó még nem esett pofára.
Hogyha kockás, nem tigris.

Aj, de szórakoztató lett volna az a könyv. Telisteli effélékkel. Szinte már magam is megbántam, hogy megfosztottam a honi kulturális életet ettől az örömtől.

Radírmorzsa

Rossz útra tévedt vonalak emléke. Vonalak, amik már nincsenek, amik fölött a radír itélkezett.

Ha időnként nem söpörném össze az íróasztalomról, annyi gyűlt volna össze az évek alatt, hogy elsüllyednék benne, mint a gyilkos futóhomokban.
Hú, mennyi izgalom és kaland a karikaturista élete.

Koalafül jobbra lenn


Néhány éve volt Pozsonyban egy kiállításmegnyitó. Voltunk néhányan karikaturisták, magyarok, csehek, a szlovák rajzolók, elsősorban Kazo Kanala vendégeként.
- Tudtok még maradni egy kicsit? – kérdezte aztán tőlünk Kazo a nagy karikatúraélet után. Mert hogy van ott Pozsonyban egy hatalmas nagy gyerekkórház. Sok gyerek, mindenféle betegségekkel. Hát igen, nagyon súlyosak is. Szóval, hogy nem ártana nekik ott benn néha elfelejteni azt, hogy kórházban vannak. Ezért szokott ő bejárni hozzájuk csütörtökönként. Évek óta. Ez a Kazo-csütörtök. Van egy nagy előadóterem, ott gyűlnek össze – mesélte Kazo – és marháskodnak. Rajzolnak, énekelnek, beszélgetnek. Ha tud, visz díszvendégeket is hozzájuk, hogy nagyobb legyen a buli. És ma csütörtök van.
Így történt, hogy aznap délután a kórház nagy előadótermében ott volt néhány cseh, magyar és szlovák karikaturista, és rajzoltunk, meséltünk Kazo show-mester vezénylete és tolmácsolása mellett. És néztük magunk előtt a nagy termet megtöltő pizsamás, kórházi köpenyes gyereksokaságot. Néhányuk tolókocsiban. Gipszben. Maszkkal az arcukon. És nevettek.

Hát akkor történt, hogy játéknak azt találtam ki, rajzolok krétával a nagy táblára egy koalát, de fület nem rajzoltam hozzá, és elmondtam (Kazo fordította), hogy a karikaturista munka egyik legnehezebb próbatétele a koalamackó rajzolás, ugyanis néha nem jut az ember eszébe, hogy is néz ki pontosan a koala füle. Ki vállalkozik rá, hogy kijön, és odarajzolja?
Száz kéz a magasban. Kazo rábök egy duci, fürdőköpenyes kisfiúra, az kijön, és rajzol a koalamackóra két csinos cicafület. Aztán visszanéz a tábla mellől, hogy rendben? Hát én egy pillanatig nem tudtam szólni, de Kazo meg rögtön: - Gyönyörű! Tapsoljuk meg! - Aztán a show műsor ment tovább.

Na, akkor én ott tanultam valamit, ami a koalafülekkel kapcsolatos.

Adventus Domini


Adventi fények döluxban, amerre csak lépünk. Villog, színt vált, körbefut.
Pedig a fekete égen olyan hideg, tiszta éjszakák vannak, hogy a csillagok szinte szúrnak.

Egy kis Kiss


Kiss ritkán, nagyon ritkán szólal meg. Kezdetben bőbeszédűbb volt. Ez az egyike a kezdő kisseknek.
Az egyik ká kissé jobbra csúszott, bocs.

Dujúszpík inglis?

Hát aki nem figyelt angolórán, az most lemarad a poenről.
Én egyébként már tanulok évek óta. Az alsó sort például én fordítottam.

Csak 12 éven felülieknek


Végül mindannyiunknak fel kell nőni. Végül szembesülnünk kell a valósággal.

Szakma


Tanult mesterségem a könyvtárosság. Nekem diplomám van arról, hogy melyik könyvet melyik polcról kell levenni, és fejből ki tudom számolni, hogy ha két olvasó három könyvvel öt napot késik, mennyi büntetést fizet.

Szóval a könyvtárakhoz gyengéd szálak fűznek engem.
Példának okáért - Marabu karikatúrák könyvtárban Kaposvárott:


Bár ha én lettem volna ott a könyvtáros, biztos nem engedek vörösbort bevinni a padlószőnyegre.

Üzenet


Kertes házban élők, figyelem! A Teremtésben akad néhány hiányosság, például madáretetőügyileg. Decemberben hassunk oda mi is.

Keresd a hibát


Így jár az, aki rajzolás előtt nem végez kellő forráskutatást, hanem csak veszi a cerkát, oszt húzza a vonalat esztelen. Már megjelent a rajz, amikor utólag megláttam egy helikopteres fotót. Az igazi koptereknek (heli) sítalpuk van, nem kerekük.
Kerekek gyerekkoromban voltak a műanyag játékhelikoptereken, innét a tévedés. Affene.

Sötét nap

Sötét nap ez a nap az életemben. Akkor már legyen olyan a rajz is, amin nem lehet röhögni. Direkt nem írok alá vicces szöveget, hogy még csak esélye se legyen egy olvasónak se, hogy jól érezze magát helyettem.

Plusz egy gomba

Dodódkönyv jótanulóknak


Nem akármilyen pillanat a rajzoló életében az ilyen. Éppen képregényfesztiválon dedikáltam, amikor egy nyájas olvasó, egészen pontosan Tündi, olyan dodóskönyvet hozott dedikálásra, amiben már volt valamilyen írás.
Ez:
"Tündinek sok szeretettel, elismerésül a remekül sikerült kilencedik tanévért.
L... Anna
2007. 06. 22."

Megható és megrendítő pillanat volt ez az én kis életemben. Dodóskönyv jótanulóknak, ajándékul az évzárón. Köszönöm, kedves tanárnő, és köszönöm, Tündi.